Gergely Tamás: Gyümölcsoltó Boldogasszony meg a vafli

Amikor jó harminc évvel ezelőtt Svédországba kerültem, a svédek viszonyát a valláshoz és az egyházhoz így fogalmazták meg nekem frappánsan: a svéd kétszer megy a templomba – egyszer, mikor keresztelik, egyszer, mikor házasságot köt; harmadszorra meg viszik. Nos, a helyzet azóta kissé változott: elvált az egyház az államtól, aminek következménye, hogy még kevesebb svéd jár az Isten házába, ugyanakkor nő a más vallásúak száma. Kuriózum talán, de a Teremtőt kilencvenkilenc – egymástól eltérő – módon tisztelik ebben a hosszúra nyúlt országban. Van mégis valami közös ezekben: a „Våffeldagen”, azaz a vafli napja, március 25-e.

A szó eredete az egyház „Vårfru” szavára vezethető vissza, az lenne magyarul a Gyümölcsoltó Boldogasszony, a nép viszont „Våffeldagen”-nek keresztelte át, a „våffel” pedig a magyar „vafli”, azaz töltött ostya. A hangzásbeli hasonlóságon kívül más kapcsolat is létezik: a Gyümölcsoltó Boldogasszony Jézus fogantatásának a napja, az ostyába kerülő tojás pedig úgyszintén a megtermékenyítés szimbóluma.

Egy szó, mint száz, március 25-én egész Svédország vaflit eszik. Van, aki kedvenc cukrászdájában, vagy a munkahelyén, más odahaza süti meg magának. Mi, Erdélyből elszármazott magyarok is hódolunk ennek a nagyon svéd szokásnak, újabban otthon készítjük el a vaflit, töltjük az ostyát.

A sütéshez kész alapanyagot vásárolunk por formájában, olajjal és vízzel keverjük, a megfelelő adagot a vaflisütő két fémpofája közé töltjük, majd amikor a vaflisütő sárga lámpája kialszik, kivesszük az öt levélalakú szeletből álló lapot, s eresztünk rá tejszínhabot. A gyümölcsöt vagy a tejszínhab tetejére szórjuk, vagy – mint ezúttal az áfonyát – belepasszírozzuk.

Hozzá, miután a svéd 4-es rádióműsorban Carl Jan Granqvist, a gasztronómiai akadémia tagja felbiztatott, ötputtonyos Tokajit kortyolgatunk, szamorodnit. El csak másnap reggel szomorodom, amikor a vércukrom mérem. Magas, magas, de megérte!

Fotó: Gergely Tamás.