Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #43 – Tésztaszűrő
Fehér zománcozott, sötétkék peremű nyeles tésztaszűrőm alig pattogzott csak le az eltelt ötven év alatt. Bonyhádon készült, 16 centiméter átmérőjű, fogy. ára 17,50 Ft.
Balatonon a faházban nem volt tésztaszűrő, a födőt szorítottuk rá a fazékra, egy kis rést szabadon hagyva, amin leöntöttük a tésztalevet. Veszélyes művelet, ha a födő félrecsúszik, könnyen leforrázhatjuk magunkat. Később kaptunk egy nagy sárga műanyag szűrőt, ami szerintem gyümölcsmosó tál, mert a tarhonya átesik rajta. Mire felajánlottam a hasábkrumplit lecsöpögtető szűrőmet, ami kitűnően megfelelne tésztaszűrőnek is, a kisebbik lányom vett egy krómnikkel tésztaszűrőt.
A tésztaszűrőkről 1921-ben született, a világháborút átélt nagynéném szokott eszembe jutni, aki nyolcvanöt évesen egyszer éjjel fél háromkor felhívott telefonon. Higgadtan közölte, hogy bepakolta két szatyorba a legszükségesebb holmikat, ha menekülni kell, kéznél legyenek. Berakott váltóruhát, törölközőt, zsebkendőt, bögrét, eszcájgot, egy kevés sót és cukrot. A zöld szatyor tetejére odabiggyesztette a tésztaszűrőt, mert arra is szükség lehet.
Nagyszerű humorérzékkel fokozott purpárlé. Mire a zöld szatyor tetejére felkerül a „nélkülözhetetlen” tésztaszűrő, az emberből óhatatlanul kirobban a nevetés.