Bárhol is járunk a világban, a reggeli kávézó rituálénkhoz ragaszkodunk. Lelassulunk pár percre, és amíg kortyolunk, végiggondoljuk, mi vár ránk aznap. Nem volt ez másképp Chilében sem: a rituálé ugyanaz, a kávé kicsit más.

Chilei utazásunkat egy sátrazós túrával kezdtük Patagóniában. Kemény idők voltak ezek, minden nap sátrat verni, gleccser mellett aludni, napi 25–30 kilométeren keresztül cipelni a „sátorfánkat”. Ehhez különösen szükségünk volt a reggeli feketére.

Instant kávét vittünk a hátizsákban, és kis gázfőzőn forraltuk a vizet hozzá. Néha a szabad ég alatt, egy gleccser mellett a jeges szélben, de olykor találtunk fedett helyiséget a sátorhelyeken, ahol elkészíthettük a kávét és a reggelinket.

Amíg felforrt a víz, gyönyörködtünk a patagóniai hegyvonulatokban. Aztán, ahogy az instant por és a víz kávévá változott, a táskánk legfelső zsebéből egy kis tejszín is előkerült. Férjem cukorral kortyolta a gőzölgő italt, én cukor nélkül ittam. A kávétól nemcsak a lelkünk, de a testünk is átmelegedett a hideg patagóniai reggeleken.

Aztán összepakoltuk a gázfőzőt és a műanyag poharainkat, és nekivágtunk az aznapi 30 kilométernek.


Fotók: Scheili Eszter | A szerző a Vanilia Travels bloggere.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel