A vietnámi kávé nem véletlenül híres, a legkülönlegesebb kávé, amit valaha ittam. És egyben a legolcsóbb kávé is volt életemben.

Észak-Vietnám rizsföldjeit robogóval fedeztük fel, amikor egy aprócska – a Hmong törzs tagjai által lakott – településen vezetett át az utunk. Drámai hegyek között bújt meg, és minden kanyarulatban új, meglepő rizsteraszok tárultak a szemünk elé.

A faluban a piacon, az autószerelő műhelyen és egy iskolán kívül csak családi „garázsétkezdék” voltak, igazi étterem vagy kávézó egy sem akadt. Valamelyik reggel bekéredzkedtünk az egyik családhoz, hogy megigyunk egy kávét. 4000 vietnámi dong volt az ára, ami átszámítva 53 forintnak felelt meg.

Kihoztak elénk egy-egy üvegpoharat, aminek az alján hideg, de hihetetlenül édes sűrített tej volt. A tetején egy fémszerkezet állt, őrölt kávéval és forró vízzel. A pohárba cseppenként érkezett a fekete kávé. Körülbelül 10 percig tartott, mire az egy deciliternyi kávé lecsöpögött. Ekkor kaptunk egy kiskanalat is, amivel összekeverhettük a forró kávét a hideg sűrített tejjel.

Fenséges íze volt. Annyira megszerettem a vietnámi kávét, hogy – több tasak kávéőrlemény mellett – egy fém csöpögtető szerkezetet is hazahoztunk.

Azóta minden alkalommal, amikor vietnámi csöpögős kávét iszom (kizárólag hideg, sűrített tejjel!), a ködös rizsföldek jutnak eszembe.


Fotók: Scheili Eszter | A szerző a Vanilia Travels bloggere.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel