Idén nagyon lassan tavaszodik. Március eleje óta teljes home office-ban dolgozom itthon, ez is valahogy nyújtja a várakozást. A délelőtti munkaidőt egy kávéval osztom ketté, amit nem a gép előtt iszok meg. Szeretek nyugodtan kávézni, és igazi bögréből, csészéből, számomra az elviteles kávé még papírpohárral sem működik. Most persze nincs erre igazán alkalom.

A harmadikon, zárószinten lakunk, látni az eget és jól érzékelhető a Nap-pálya változása az időben.

Március első két hetében volt a gang-sétálós kávé. A bögrével elmentem a 92 esztendős Valika néni ablakáig, ahová délelőtt 10 körül már odatűz a nap. Pár perc álldogálás, nézem az eget, szinte napozás közben iszom meg a kávét. Hallom, ahogy az ablak mögött – ahol a konyhája van – Valika is kávét készít.

A következő héten már kiállós kávé is előfordult. A bejáratunknál a nap a falat már süti, az asztalt és a széket még nem, így leülni hűvös volt még.

Most, március utolsó hetében már megsüti az asztalt a nap, igaz, egy órányi csúszással az óraállítás miatt, így kicsit később szünetelek. Az asztalon virágok, hajtatáshoz beáztatott levendula, és végre az első kiülős kávé is ott van.


Fotó: Simon Magdolna.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel