Stegbauer Tibor: Mikor elárvultunk apámmal

Egy napon azt vettük észre, hogy mindketten árván maradtunk. Apám asszony nélkül, én pedig anya nélkül. Három napig csak bőgtünk. A szó szoros értelmében, az asztalra terített, anyám által horgolt szélű terítőt görnyedt hátunkkal összenőtt fejünk szemeiből csepegő könnyeinkkel cuppanóssá áztattuk. Ekkor jött nagynéném, s hihető szavai szerint azért hozott nekünk négy fasírtot, hogy az étel ízén keresztül felejtsük el néhány pillanatra anyámat.

S hogy az agyonsírt terítőt ő elvinné haza, kimosná, s mikor megszáradt, vissza is hozná. Ebbe én nem egyeztem bele, ápertén megmondtam, hogy az anyám dolgait majd én fogom tovább vinni, s néném haza is viheti a fasírtjait, de a terítőt akkor sem adom. Még akkor sem, ha apám feleségül venné anyám nővérét, a nagynénémet, aki maga is megözvegyült.

Erre apám felkapta az asztalról a fejét, ő is megerősített elhatározásomban, hogy márpedig a horgolt terítőt a beleegyezésem nélkül innen senki nem viheti el, mert az nekem személyre szabott örökségem. S hogy van még a pincében hamulúg és avas zsírból főzött szappan elég.

Nagynéném amilyen apró teremtés volt, épp fordított erősséggel csukta be az ajtót maga mögött. S mintha olyasmit is mondott volna, hogy akkor esztek fasírtot, amikor én majd hozok nektek. S ma is látom, ahogy az ég felé emelgette összezárt állának előreugró csontját.

Előbb apám szólalt meg, hogy ő most nekifog fasírtot sütni. Én pedig a horgolt terítő mosását vállaltam.

A konyhában csak egy asztal volt, azon osztoztunk. Apám a jobb felére csavarozta fel a húsőrlő gépet, én pedig a bal felére tettem a mosdótálat. Ahogy apám tekerte a mócsingos húst daráló gép karját, olyan szépen hullámzott a mázas lavórban a szappanos víz.

Ismét apám szólalt meg:

– No, ez es meg van!

– Nálam es!

– Te mire emlékszel? Anyád a són és borson kívül mit szokott még beletenni?

– Lehet, hogy fokhagymát.

– Biztos vagy-e benne?

– Most már egészen biztos vagyok. Látom, ahogy a kés lapjával ropogtatja, aztán egészen apróra vágja.

– S egyebet?

– Őrölt száraz kenyeret. S jut eszembe, murkot is szokott reszelni bele, hogy szaporítsa, s több legyen belőle.

– S te hogy haladsz a mosással?

– Már ki van terítve száradni, de nem fogom megvasalni, nehogy úgy járjak, mint maga Édesapám a fasírtokkal.

– Mi bajod velük?

– Hát még az illatuk sem olyan, mint amit Anyám szokott sütni.

Aztán a napon megszáradt terítőn megebédeltünk, s ismét bőgtünk.

Illusztráció: Pixabay.