Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #46 – Konyharuha

Gyermekkoromban egyféle konyharuha volt kereskedelmi forgalomban. Négyzet alakú, fehér lenvászon, a szélén halványkék, piros vagy zöld beleszőtt csíkokkal, közepén keskenyebb csíkokkal bekockázva. A hetvenes években, már asszonykoromban hoztak be Lengyelországból téglalap alakú fehér vászon konyharuhákat, amiknek a két keskenyebbik végére színes gyümölcs- vagy zöldségsort nyomtattak. Alma, körte, szőlőfürt, cseresznye, kettévágott görögdinnye. Retek, póréhagyma, sárgarépa, zeller, fokhagyma, uborka. Nekünk az idő tájt ezek a konyharuhák különlegesen szépek voltak. Karácsonyi ajándékba adtuk egymásnak.

Az esküvő után férjem szüleihez költözve, esténként a nappaliban a tévé előtt ülve láttam anyósomat hímezni. Egyaránt kedvelte az előnyomott matyó mintákat és a keresztszemes hímzést is. Egyszer jókedvében rajzolt egy szamarat egy szakadt lepedőről lehasított vászondarabra. Színes szálöltéssel töltötte ki a bohókásan csetlő-botló figurát. Akkor kaptam rá én is a hímzésre. Vettem előnyomott terítőket és likacsos kongré vásznat, és együtt öltögettünk esténként, rá-rásandítva a Táncdalfesztivál versenyzőire.

Évekkel később, amikor már mi is elnyűttünk néhány lepedőt, én is széthasogattam azokat, virágokat rajzoltam az egyik sarkukba és kihímeztem. Rendkívül büszke voltam az egyedi konyharuháimra.

Kislányunokám világra jöttét várva, lányom ötlete alapján, a szétszaggatott lepedődarabokra rajzoltunk állatokat és növényeket a kisbabának törlőkendőnek. Etetéskor, itatáskor a száját és az arcát fogja törölgetni azokkal a textilekkel, amikről vízből kikukucskáló békák, repdeső kék szitakötők, színpompás halak, tavirózsák, hínárok mosolyognak rá, némelyiknél juharág termésével együtt.

Aznap, amikor az ölemben szunyókáló Bogár kutya hátán a fiókáját zöld hernyóval kínáló szarkamama acélkék farktollait hímeztem, világra küzdötte magát a kislányunokám.