Karantén idején ismerkedni egészen szürreális. Télen még fokozottabban, hiszen a „Nálad vagy nálam” kérdése a második randi közepén már deres szájjal susogva hangzott el, hősies kétórás rakparti séta után. Erre még Elizabeth Bennett sem tudna mit mondani, az élet nem lányregény. Így azóta kellemes hetvenes házaspár modorban, kanapéprogramok tömegein estünk túl, az időjárás pedig évek óta nem látott skandináv szelekkel állja útját még egy tisztességes biciklizésnek is.

Szombaton oltottan és óvatosan kiültünk az első közös kávéra. Sütött a nap, körülöttünk többnyelvű beszélgetés zajlott, a háttérben zene szólt. A kávé zamatos, az ég kék. Egészen olyan, mint egy normális életben. Napi kétszázas halálozási szám mellett délibábos még az élmény, de egy kicsi remény újjáéledt a kávé habjában. Azóta is dudorászom: „Meglátod rendbe jönnek majd a dolgaink / Lesznek még szép napjaink.”


Fotó: Sárkány Viktória.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel