Volt egy kabaréjelenet Benedek Tibor színművész – Benedek Miklós édesapja – előadásában, az örökké tartó karácsonyi bájgliról. Így mondta: elmúlt a húsvét, de nem múlt el a bájgli… Most valami hasonló történik nálam a szaloncukorral…

A legutóbbi karácsonykor a szokásosnál is jobban rajongtam ezért az ünnepi finomságért. Vettem is magamnak, kaptam is ajándékként, és néhány ebédhez szintén járt desszertként. Nem voltam falánk, egyet-egyet kóstolgattam a citromos és narancsos zselés szalonból. Az utolsó kettőnél szóltam a szobatársamnak, és koccintottunk, mielőtt bekaptuk. Ez már az új évben történt.

Telt-múlt az idő, amikor egyik rejtekhelyen a cukorkák között még egy szaloncukrot fedeztem fel. Nagy öröm, gyorsan megettem, mint az utolsót a karácsonyi édességek közül. Ma pedig szinte nem hittem a fülemnek, amikor kedvesen megkérdezte valaki, kérek-e egy szaloncukrot. Igen, kérek!

Most itt babusgatom magam mellett. Vajon tényleg az utolsó? Három a magyar igazság… De lesz-e ráadás?


Fotó: Sós Evelin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel