Sós Evelin: Mesetabletta #4 – Megterített asztal a hátsó padban

Az imént egy újságban találtam egy szólásmondást, és egyetlen perc alatt visszakerültem a múltba. Az iskolánk egyik tantermében találtam magam. Amit leírok, azzal nem dicsekedhetek, ma már mindent másképp csinálnék.

Nyolcadikosok voltunk, csupa lány, a tantermünk az udvarra nézett. Az ablaknál ülők folyton kibámultak, különösen akkor, ha az épület másik részében tanuló fiúk tornaórát tartottak. Még olyan is előfordult, hogy valamelyik osztálytársam papírgalacsin-levelet dobott a fiúk közé. Én ilyesmiben sosem vettem részt, én másként vagánykodtam. Vagy talán pontosabb lenne így mondani: másként bohóckodtam.

Az utolsó padban ültem, és újabb és újabb produkciókkal kápráztattam el az osztálytársaimat. Azt mutattam be mindig, hogy én nem figyelek az órán. Kölcsönkértem például az újdonságnak számító fülhallgatós táskarádiót Nagy Marianntól – csak neki volt ilyen kincse –, és órán feltűnően hallgattam. Vagy képeket festettem, de úgy, hogy a gombfestékes doboz, a víz, az ecsetek közben mind szépen ki voltak téve a padra. Könyveket olvastam, méreteseket: kivettem az iskolai könyvtárból a Csendes Don kötetét, máskor Marx A tőke című művét. A gyermekkizsákmányolásra még emlékszem, de végül egyiket sem fejeztem be, jobban mondva: csak elkezdtem az olvasásukat.

A legnagyobb attrakció azonban az volt, ha szépen megterített asztalnál falatozgattam, miközben folyt a tanítás… Mindenki figyelt, vagy épp felelt, de azért az osztálytársaim jelt adtak egymásnak, hogy megint műsor van hátul. Én pedig, hogy még elismertebb legyek, egyre újabb elemekkel fűszereztem előadásaimat.

A legjobb ötletnek azt tartottam, hogy evés közben szépen kinyitott újságot olvasok. Végül ez lett a vesztem. Óvatosság már nem nagyon volt bennem, kissé elbíztam magam, s a nyitott újság miatt nem vettem észre közelgő osztályfőnökömet. Egyszer csak hirtelen megláttam, és elfogott rémület, de már késő volt. Ő viszont nem állt le veszekedni, talán megérezte a dolog humoros, abszurd oldalát; csak ennyit mondott: Hiába, az úr a pokolban is úr.

Ez a mondat szerepelt ma az újságban.