A közösségi média felületein tavaly ilyenkor nagy számban jelentek meg képek az elsőkenyér-sütési lázról, majd miután már élesztőt sem lehetett kapni, jöttek az újabb beszámolók, hogy ki milyen módszerekkel pótolja az élesztőt, és mi módon készít mégis kenyeret.

Engem a kenyérsütési láz nem igazán kapott el. Az első egy-két kenyeremet azért én is megsütöttem, még jóval a covid előtt, dacára annak, hogy nincs sütőm – szeretem az efféle kihívásokat, amikor eszköz hiányában kell egy ételt megoldani. A kenyeret például mikróval oldottam meg, s úgy gondoltam, a magam részéről ezzel a kenyérsütés csúcsára is értem. A mikró amúgy pizzánál is működött, mint ahogy a serpenyős pizzára is bevált módszereim vannak (és itt nem a megmelegített mirelitre kell gondolni).

Miután egy ideje Splitben élek, több száz kilométerre a családtagjaimtól, nem tudok egykönnyen felugrani a szüleimhez vagy a nagymamámhoz, hogy csináljanak nekem valami finomat. (Néha azért kapok egy kis hazait: miközben ezeket a sorokat írom, a sóskaramellás babkák már úton vannak.) Egyszer nagyon vágytam már egy kis süteményre, ekkor jött az ötlet: ha pizzát tudok serpenyőben készíteni, akkor sütit is.

Az alapötlet: a serpenyőbe vizet töltök, és abba teszem bele a sütemény edényét. A gőz hatására a tészta így is elkészül.

Az első kísérletnél még kissé félve álltam hozzá, s lesz, ami lesz alapon egy kisebb piskótának álltam neki. A tésztáját a tojásfehérje felverésével kezdtem – robotgép és habverő hiányában villával. Mint kiderült, ez kiváló karerősítő, unalmas edzésgyakorlatok közé is be lehet csempészni. Az igazán jó kondiban lévők kisvillával is csinálhatják.

Az előkészített tésztát beletettem egy kisebb süteményes formába, azt beleállítottam a vízzel telt serpenyőbe, majd ráhelyeztem a fedőt. A végén egy-két percet tető nélkül is a tűzhelyen hagytam még.

Miután a tűpróba igazolta, hogy a tészta átsült, kitettem egy tányérra, leöntöttem csokiöntettel, meghintettem mandulával, és kész is volt a piskótám.

Karácsonykor is ezzel a módszerrel készített tortát vittem vendégségbe, és ott sikert aratott.


Fotók: Faragó Emma.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel