Gergely Tamás: Kis svéd nyelvlecke

A kisszéken ülve húzom a cipőm. De mert kettőből áll ki a pár, s mert én már a hetvenhez közeledem, szünetet tartok – akkor veszem észre a karnyújtásnyira álló papírzacsit. Lelapított kartondobozokat akarunk levinni benne a szemétbe, de eredetileg ételhordónak készült, a közeli élelmiszerboltban vásároltuk, ha jól emlékszem. Nejlonzacskó helyett, hogy kíméljük a természetet, no meg újabban a nejlon drágább.

Feltűnik nekem – most, hogy a Kantin-szerző szemével vizsgálom a környezetem –, hogy milyen kellemes látvány az oldalán az a minek is nevezzem: konkrét vers? élelmiszerdizájn? De megfelel svéd nyelv- és kultúrleckének is. Hiszen a leggyakrabban vásárolt élelmiszercikkeket választotta oda az ismeretlen formatervező.

Legfelül áll, vagyis fontossági sorrendben első a kött, amit söttnek ejtenek, és húst jelent. És hát a hús a mai Svédországban naponta többször kerül az asztalra, nemcsak a reggelihez, felvágott formájában, hanem a lunchnak nevezett ebéd meleg ételéhez is. Vegetáriánusok, elnézést! Ugyanilyen jellemző, hogy jelen van a sill, ami heringet, valamint a fisk, ami halat jelent, bár tapasztalatom szerint az új generációk körében egyre kevésbé népszerűek.

Pasta, hát azt le se kell fordítanom, halad felfele a népszerűségi listán. Jellemző a sok fűszernövény: dill (kapor), chili (csípős paprika), anis (ánizs), mejram (majoránna), basilika (bazsalikom). Nem akarok mindent felsorolni, ami a zacskón szerepel, de azt jelezném, hogy a banán (banan) és az alma (äpple) valóban a két legnépszerűbb gyümölcs.

Egyvalamit nem ismertem a listáról, már ostoroztam is magam, hogy harminchárom svéd évem ellenére hézagos a nyelvtudásom. Keresem sebtében, hogy mi a jos? A svéd–magyar szótár, a híres Lakó sem igazít el, úgyhogy arra gyanakszom, az árukat a házhoz szállító cég reklámozza önmagát. Aztán később egy szakszövegből megtudom: az angolból kölcsönzött juice szó fonetikusan svédre átírt (ejtése: júsz) igencsak ritka változatáról van szó.

Nahát! Igazi nyelvlecke ez a zacskódizájn!

Fotó: Gergely Tamás.