Sárkány Viktória: Viharleves

Három napja figyelem, hogy szerda délutánra vihart és lehűlést jósol az időkép. Jól kigondoltam, hogy csinálok egy könnyű kis húslevest gyömbérrel, citrommal, kókusztejjel. Na, meg az ájulásig imádott, de csak pár éve felfedezett új kedvencemmel pakolom tele rogyásig: korianderrel. Sok-sok korianderrel.

Kirongyoltam hajnalban a piacra, elhaladtam a még mindig eget verő árú eper- és spárgastandok mellett, és beszereztem mindent. Tombolt a tavasz, de én már a markomat dörzsöltem az égzengés hangjai mellett kanalazott fanyar-csípős leves gondolatára.

A mestermű némi csúszással, délután négyre lett kész, de a vihar… Hát, az elmaradt. Ragyog a nap Újlipótvárosban, odakint lengén öltözött polgártársaim fagylaltot esznek, én pedig forró levesezem, lehúzott redőnyökkel, dafke.

A leves szerencsére 26 fokban is isteni, én pedig ismét elhatározom, hogy nem, nem hallgatok időjárás-jelentésekre. Veszek egy békát, azt legfeljebb megeszem, ha rosszul jelez.

Ó, egy jó békacomb… esetleg korianderrel… De erről majd legközelebb.

Fotó: Sárkány Viktória.