„Mondd, tudod te, hogy kell egy jó teát főzni?” – kérdezte a családi legendárium szerint apám anyámat, nem sokkal azután, hogy összeházasodtak, elindítva ezzel szüleim első jó kis veszekedését. Majd megtoldotta egy idézettel, Lu Yu Teáskönyvéből: „A forralásról elmondható, hogy ha a víz olyan buborékokat vet, mint a hal szeme, s hangja gyönge, az az első forralás.”

Azt, hogy ezt apám hol olvashatta, nem tudom – talán az Élet és tudomány oldalain, amelynek elsárgult lapszámaiból komoly mennyiséget találtam annak idején a pincében.

Később mindenesetre én is találkoztam a nyolcadik században élt, a tea apostolaként is emlegetett Lu Yu (magyarosan: Lu Jü) mesterrel, vagy legalábbis a szobrával, a kínai Hangcsouban, a Longjing (Sárkánykút) teaültetvényen.


Fotó: Galambos Tibi | Olvasnivaló: Lu Jü: Teáskönyv (Terebess Kiadó, 2005).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel