Gergely Tamás: Flambírozott Manchego
Új trend lenne kialakulóban? Nem vagyok jártas a gasztronómiai irodalomban, mindössze tapasztalom, hogy egyre több ételben tűnik fel a szarvasgomba. A lakásunkhoz közel eső élelmiszerüzletben például szalámigombócot lehet vásárolni, amelyikben szarvasgomba van nagy gonddal szétosztva – azok a kis fekete pettyek a szarvasgomba, és még ha mindössze 1 ezreléke is a masszának, az határozza meg az ízét. Valamint az árát. Régen a fáraók, császárok eledele volt a ritka és drága volta miatt, ma közönséges halandó is hozzájut, mondjuk 0,002 grammjához. Haladunk mégis előre…
A minap, meglepő módon, flambírozott sajton volt szerencsém viszontlátni: a flambírozás, ugye az a raffinált módszer, amikor húst, zöldséget, és hát, a példám bizonyítja, sajtot leöntenek szesszel, majd meggyújtják. Ettől barna a mellékelt képen látható sajt, nem akármilyen – Manchego, amit mi különben barna kenyérrel, valamint paprika-paradicsom zöldséggel eszünk, a nedű rajta méz, és hát az az inci pár feketeség a szarvasgomba. Finom, és azért csak ennyi, mert előételnek szervírozták.
Rangos helyen, a Stockholmtól ötven kilométernyire fekvő Vaxholm előkelő szállodájának, a Waxholms Hotellnek a teraszán, ahonnan a Balti-tenger vizét, a benne cirkáló motorcsónakokat, jachtokat látni, kissé kihajolva pedig a Kastelletnek becézett erődítményt, amelynek feladata évszázadokon keresztül svéd főváros védelme volt: vízen csak ott lehetett hadihajóval megközelíteni.
Fotó: Gergely Tamás.