Galambos Tibi: Teaház #2 – A piala

Teafronton a Ceaușescu-időkben relatíve jó volt a helyzet, mert míg például a nechezol zabból és csicseriborsóból égetett „kávé” alig volt iható, a Sunflower (napraforgó) márkájú zacskós fekete kínai tea egészen elfogadhatónak számított. Persze azért a külföldi rokonok, barátok által hozott teák sokkal érdekesebbek voltak. Ezek közül a Darjeelingre és a fekete ribizlis fajtára emlékszem.

Miután befejeztem az egyetemet, elkerültem Marosvásárhelyre. Ott barátok beajánlottak Zsófia asszonyhoz, akihez aztán többször is ellátogattam beszélgetni. Ilyenkor a konyhában ültünk le, egy-egy tea mellé. Vendéglátóm az első alkalommal megkérdezte, hány kiskanálnyi cukrot kérek a teába. Amikor kiderült, hogy cukor nélkül iszom, azt mondta: akkor igazi teát fogunk inni…

Előkerült két szép, mély, kistányérszerű edény; mint Zsófiától megtudtam, a Szovjetunió ázsiai részében a teát ilyen tálacskából, pialából isszák. A miénkbe akkor egy sárga színű jázmintea került; nagyon finomnak találtam.

A piala azóta is a legkedvesebb csészetípusaim közé tartozik. A képen látható darab feleségem Szovjetunióból származó edényei közül való.

Fotó: Galambos Tibi.