Gergely Tamás: Stockholmi Jeremiás

Harminc évig számomra a füge az volt, amit karácsony előtt lehetett vásárolni az élelmiszerüzletben. Brassóban és Bukarestben, s ugyanakkor, ugyanott karácsonyi csomagba narancsot lehetett szerezni, s egyet-kettőt betenni egy zacskóba az ajándékkönyv mellé, s azt az Angyal hozta.

No de változott a színhely, Stockholmban felfedeztem, hogy a zöldséges standon az árus frissen érett, még puha fügével kecsegtet, nem azzal a cukrosodott karácsonyival. Vettem abból is, és a családom szereti, de az én ínyem a gyerekkorit szokta meg, hát azt prioritálja, hiába na, ilyen konzervatív ízlésű lettem.

Viszont tegnap azt látom, hogy szép, nagy, ám kívülről nem lila, hanem zöld fügék vannak kitéve árusunk, modern Jeremiásunk standján. Drága, de veszünk belőle, kóstoljuk; hát nem rossz, de félig érett, ízcsemege – nem nekem, hanem másnak, én erről is szívesen lemondok. Negatív ízélmény, nem tudom, a Kantin elfogadja-e.

Jeremiást azért említettem, mert, ugye, kérdezte tőle az Úr, hogy mit lát? S hát látott jó meg rossz fügét, ez utóbbiból olyan rosszat, hogy nem lehetett megenni. Nos, ott nem tartunk, a mi Jeremiásunk csakis jót, ehetőt árusít, a mellékelt fotó is tanúsítja; a baj, ha bajnak nevezhetem, az bennem gyökerezik.


Fotó: Gergely Tamás.

Vélemény, hozzászólás?