Héjjas Emese: Mit keres Buddha az asztalon?

Gyönyörű, egészséges és finom. Kevés étel tudja ezt a hármat egyszerre. Na de mi köze van a buddha-tálnak Buddhához…?

Egyes források szerint Buddha nagyon egészségesen étkezett, innen az elnevezés. Mert a buddha-tálnak – ami alapvetően vegán, vagyis semmilyen állati eredetű alapanyagot nem tartalmaz – 6-féle egészséges összetevőt kell tartalmaznia:

• valamilyen teljes értékű gabonafélét (például quinoát, barnarizst, bulgurt),
• valamilyen növényi fehérjét (például tofut, csicseriborsót, babot),
• nyers zöldféléket (mint amilyen a spenót, a rukkola, a salátalevelek, a fodroskel),
• zöldségeket nyersen, sütve vagy párolva, akár savanyítva (sárgarépa, édesburgonya, brokkoli stb.),
• növényi zsírt valamilyen formában (avokádó, olajos magvak)
• és valamilyen öntetet, ízesítőt, fűszert, ami megbolondítja az egészet.

Ha valaki nem vegán ételként szeretné kipróbálni, természetesen tehet rá tojást, joghurtot, halat vagy akár húst is, nem szentségtörés az sem.

Visszatérve oda, hogy mi köze a buddha-tálnak Buddhához: az ő étkezési szokásairól kicsit kevés a konkrét információ, de azért pár dolgot valószínűsíthetünk. Először is azt, hogy ha egészségesen is étkezett, nem valószínű, hogy ezt elmondhatjuk élete minden szakaszáról, a mai felfogás szerint biztosan nem.

Amikor Buddha még Gautama Sziddhártha hercegként élt, az írások szerint minden földi jóval elhalmozták. Olyan bőségben élt, amely abban a korban keveseknek adatott meg. Nem tudhatjuk persze, de feltételezem, hogy a menü összeállításánál kevéssé számított a fogások tápértéke, rosttartalma és egyéb, ma oly fontosnak tűnő dolgok. Ezzel együtt persze ehetett sok mindent, ami egészséges volt, de az is meglehet, hogy a helyi gasztronómiai hagyományoknak megfelelően túlfűszereztek mindent.

Aztán egy napon Buddha úgy döntött, elég volt a fényűzésből. Meg akarta tudni, hogy mi történik a külvilágban, ezért kiszökött a palotából. Ekkor szembesült azzal, hogy az élet természetes velejárói a betegség, az öregség és a halál. Innentől kezdve azt kutatta, hogy hogyan lehetne megszabadulni az emberi létezéssel járó szenvedéstől. Nagyon szigorú aszkéta életmódot folytatott, amelyet a mai dietetikusok és táplálkozási szakértők igencsak egészségtelennek tartanának. Erre egyébként Buddha is rájött pár év után, de nem táplálkozáslélektani megfontolások alapján, hanem pusztán azért, mert a vágyak elfojtása nem vezette el őt a teljes megvilágosodásig, a szenvedés megszüntetéséig. Tapasztalt fogyókúrázók rengeteget tudnának erről mesélni.

Ezután következett Buddha életében az arany középút, amely nem az élvezetek teljes kiiktatásán alapult, hanem a mértékletességen, a túlzások kerülésén, az egyensúlyon. Nem tudhatjuk, ez az étkezés szempontjából pontosan mit jelentett, de azt lehet tudni, hogy manapság a buddhista szerzetesek hogyan táplálkoznak. Mivel Buddha tanításai jó darabig szájhagyomány útján maradtak fenn, majd szent szövegeken keresztül hagyományozódtak át, hűen konzerválva a buddhai életmód elemeit is, sejteni lehet, hogy mértéktartó életmódja hasonlatos lehetett a ma élő szerzetesekéhez.

Nekik összesen 4 személyes tárgyuk lehet: egy borotva, egy tű, egy koldulócsésze és egy víztartó edény. A koldulócsésze arra szolgál, hogy ételadományokat fogadhassanak el. A szerzetesek nem főznek, spirituális iránymutatásért cserébe a kolostor közelében lakók különböző, akár 10–15 féle ételt főznek nekik, és ebédre mindegyikből pakolnak egy-egy adagot a tálkájukba. Déli 12 óra után napkeltéig nem fogyasztanak szilárd ételt, mindössze gyógyteákat.

Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a mi színes-illatos buddha-tálunk ennek a koldulócsészének a nyugati testvérkéje. Ami nem baj. Végtére is nagyszerű reklám a vegán-életmódnak. Nagyszerű apropó, hogy lelassuljunk, szánjunk magunkra időt – mert az elkészítés nem éppen a quick-fix kategória. Bizonyos dolgokat főzünk, másokat sütünk, megint másokat összekeverünk, felvagdosunk, lereszelünk.

Sikerült transzformálnunk az alázat, a mértékletesség és a ragaszkodásnélküliség szerény tálkáját az egészségtudatosság, az önkifejezés, a kreativitás, az élvezet és az ökológiai lábnyom kisebbítésének metaforájává. És mondom, ez nem baj, sőt!

A nyitókép Héjjas Emese felvétele | A benti kép forrása: Pixabay | A szerző coachként és trénerként dolgozik; oldala: Free your mind.