Láng Eszter: A második alkoholos ital

Az első alkoholos ital még a gyermekkorhoz kapcsolódik, amikor délutánonként be-belopóztunk a húgommal a kamrába. Na, nem otthon, nálunk a süteményes rumon kívül alkoholos italt nem lehetett tartani, mivel apánk antialkoholista volt, nem tűrte meg, annyira, hogy egyszer, húsvétkor még azt az egy liter bort is kiöntötte, amit anyukánk a vendégek kínálására vásárolt. Aki inni akar, menjen a kocsmába, mondta, és nem volt apelláta. Kolozsváron történt az első eset, többszöri ismétlődésekkel, ottani nyaralásunkkor, a nagynénénknél, ahol a délutáni szieszta alkalmával, amikor rajtunk kívül mindeni szunyókált, mi Évával besettenkedtünk a kamrába, és a narancslikőrös palacknak lecsavarva a tetejét, megnyaltuk az üveg száját. Sose vették észre, mert fogyni ezekkel az egy nyalintásokkal nemigen fogyott. De az is lehet, nem jól emlékszem, s nem is a nagy üvegből, hanem a díszes likőrösből kóstoltunk, mert persze édes volt ez a napsárga ital, mi meg édesszájúak.

A második italnál már harmadikos gimnazista voltam, egy sajószentpéteri fiú udvarolt nekem, G. Feri. Ő már elvégezte akkor a gépipari technikumot, s gyakran együtt utaztunk Miskolcról Szentpéterre, ahol nagyanyám és az egyik nagynéném élt.

Elmentünk egy délután a miskolci várat megnézni, és utána meghívott egy pohár italra egy helyes kiskocsmába, ahol kockás terítő volt az asztalokon, és ketten ittunk meg egy üveg sört. Nem akármilyen sör volt ez, mert Feri málnaszörpöt öntött hozzá. Máig emlékszem az ízére, és nem rossz ez az emlék akkor sem, amikor sörivó barátaimnak elmesélve az esetet, mindahányszor kinevetnek, nem értek én a sörhöz, heccelnek, ami egyébként igaz is.

Nekem viszont akkor az az egy pohárnyi is megártott, a fejembe szállt, s hazafelé Feri a vállamat fogva vezetett, útközben meg is csókolt, ez is először történt. Aztán megismertem a szemközti házban lakó fiút, vagányabb volt, mint Feri, nem várt hónapokig egy csókra, gimi után hozzá is mentem feleségül.

Évekkel később a nagynénémen keresztül tudakolták tőlem a lánynak a szülei, akit épp feleségül kért, hogy milyennek ismertem meg G. Ferit, miért hagytam őt faképnél, de én csak jót tudtam mondani róla. Bele is nyilallt egy pillanatra a szívem. Ha néha sört iszom, mindig eszembe jut a málnás sör, s akivel kóstoltam, az is.


Illusztráció: Miskolc, Diósgyőr – Sétány utca 1., Béke eszpresszó, korábban Nagyvendéglő, 1968 (Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán).

Vélemény, hozzászólás?