Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Nemzetközi kávénap
Szeptember 29-e. Látszólag egy szürke szerda. Valójában ünnep.
Hónap: 2021 szeptember
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #12 – Nassfeld
Délutánra aztán elfáradunk, egyre többet gyönyörködünk a kilátásban, végül elcsábulunk, és leülünk egy hütte teraszára.
Kemény György: Hommage á Hokusai A hullám
Kalácscsavar.
Noth Zsuzsánna: Szüret Zebegényben
A Loch-Weingartenba megérkezvén a nőknek vödröt nyújt le a szekérről nagypapa, a férfiak puttonyt kapnak a hátukra. Mi is kapunk Gabeccal ketten egy horpadt vödröt. Nagypapa és Pali bácsi csak addig szüretel, míg az első két puttony megtelik. Leviszik a szekérhez.
Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Szeptemberi szemle
Egyik pirosabb, mint a másik.
Kállay Kotász Zoltán: Kenyér
A boltban meglepően sokan álltak sorban / (készül valami?), / három kenyeret kértem, / az eladónak szeme sem rebbent.
B. Tomos Hajnal: Újrahasznosítás a konyhában
Annyi étel sült, főtt, szeletelődött a másfél nap alatt, amennyi „normál körülmények” közt egy hét alatt sem. Az ám, de mi legyen a maradékok sorsa?
Galambos Tibi: Teaház #3 – Tea Lujzával
Izraelben friss fűszernövény is kerül a teába, a legtöbbször menta, amit itt nánának hívnak. Nekem azonban egy másik a kedvencem.
Gergely Tamás: Kínai tea – Romániában, a nyolcvanas években
Ebédeltünk a vásárhelyi vasútállomáshoz közeli büfében, nálam poggyászként egy cekker, amiből kikandikált két doboz kínai tea. Sütő Dani emlékére.
Eugenia S. Lee: A kámászot lelke
Az enyém – üresen – hét és fél kiló. Nyögök, mikor tele van vizes rizzsel, húzom-vonom, de olyan finom rizst sehol nem lehet enni, mint nálam.
Petrőczi Éva: Augsburgi „Buddenbrookok”
S itt szépen elérkeztünk a harmadik Villa-regény másik kulináris Leitmotívjához, a Németországban Pommersche névre hallgató pomerániai pástétomhoz. Ez ma is a német reggelik, uzsonnák, vacsorák fontos alkotóeleme.
Biró Csongor: Egy kávé Pulicában
Itt a Bar Rossi Bruna, benne csak egy maszkos lélek. Iszok majd egy kávét, de előbb irány a vár. Szürke ódon falai között megbújnak az elmúlt századok, annyira emelkedik a széltében elfogyó út, hogy beszorul az a csepp levegőm is. Utcából egy van, néhol olyan szűk, hogy a vállamat söpri az illatozó árnyékliliom.