Gergely Tamás: Kínai tea – Romániában, a nyolcvanas években

Sütő Dani emlékére

Sütő Istvánnak hívták tulajdonképpen, s a feleségem által szerkesztett, a Kriterionnál megjelent könyv fedőlapján is az áll, de a bentlakásban Daniként szerepelt. Idősebb volt nálunk, s egy évet járt a marosvásárhelyi főiskola magyar szakára – amit nekünk reprodukált a Kócziány László tanárával folytatott verselemző szemináriumaikról, talán többet adott, mint amit a mi négyéves egyetemi éveink során összesen kaptam…

Az egyetem elvégzése után pár évvel jött a szomorú hír, hogy egy vendéglőben ittasan összerugaszkodott egy rendőrrel, aminek következményeként ült is, meg úgy elverték, hogy halálakor azt állapították meg: fél aggyal rendelkezett.

Kétszer találkoztam vele, mikor már nagyon csendes volt, egyszer Marosvásárhelyen, amikor Ifjúmunkás-szerkesztőként jártam a tudósítóinkat, s ő, minthogy állásából kidobták, ideje tehát bőven akadt, hozzám szegődött, kiszállásom szabad óráiban velem maradt.

Ebédeltünk a vásárhelyi vasútállomáshoz közeli büfében, nálam poggyászként egy cekker, amiből kikandikált két doboz kínai tea. Olvasom a Kantinban Galambos Tibi jegyzetét arról, hogy amikor már kifogyott a kávé az üzletből, akadt még tea. Kínai tea, az egyetlen jó minőségű – hazai teát meg oroszt senki nem vásárolt. Hááát, nem tudom, Temesváron, ahol Galambos Tibi akkor élt, talán még volt, Erdélyben kifogyott. Bukarestben lehetett vásárolni nagyobb üzletekben, például a lakásunkhoz közel eső Bucur Oborban – legalábbis egy ideig. Onnan láttuk el a szüleinket, barátainkat. Az például, ami a marosvásárhelyi büfében a cekkeremből kikandikált, egy kolozsvári újságíró kollégámnak volt szánva, de…

Meglátta Dani, felismerte, és megkérdezte – csendes szóval, kissé alázatosan, de akkor már a szégyenérzeten túl –, hogy neki adom-e a kettő közül az egyiket. Szégyenkezni én szégyenkeztem, amiért nem magamtól jöttem rá, hogy az neki, a kisemmizettnek járna. Nyúltam hát a cekkerhez, és átnyújtottam a két ízléses piros dobozkából az egyiket.


Illusztráció: Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?