Eugenia S. Lee: Távgyógyítás több ezer kilométerről
Van nekem egy barátnőm, Kriszta. Kazincbarcikán él, kémikus, biológus; tanított sokáig, a lányomat is, online. Most igazgat, de hiányoznak neki a gyerekek, jó látni, mikor köztük van, kivirágzik olyankor. Gyakorlatilag egész életében tanult, senki nem tette a feneke alá a diplomákat, munka, gyerek, férj mellett szerzi őket. Talán PhD is lesz a dologból, én nagyon kapacitálom, viszont neki nem igen mennek az idegen nyelvek, ahhoz pedig két nyelvvizsga a belépő, de küzd azzal is, nem olyan feladós típus.
Azt hiszem, nem lehetnénk ennél különbözőbbek, ki tudja, miért tartunk ki mégis egymás mellett. Sok éve már, hogy úgy indul a napom, Kriszti ír, „szia, hogy vagytok?”. Nem volt még nap, hogy ne ez lett volna az első üzenet, amit megnézek. Pocsolyákban élő akármiket szeret tanulmányozni, végül is, az is a világunk, nyilván minden benne van, kicsiben.
Egymást szoktuk gyógyítani, pontosan én sem tudom, hogy miért, magunkat is tudnánk, de mindkettőnknek jólesik a gondoskodás. Mikor a gyerekek egyetemre jártak, vagy nekem kellett több ezer kilométert levezetnem, aszpirinos kólát itatott velünk: jobb, mint az energiaital. Aztán azt felváltotta a fermentált ginszengfőzet, most ő tanul az én gyógyszeremmel.
Tegnap, nem volt jó a gyomrom, nem tudom mitől, de azt mondta, hogy tegyek uborkát, mézet, citromlevet és vizet a turmixgépbe, aztán igyam meg, ami lesz belőle, bár szerinte nem finom. Olyan, mint egy gyerek, ízre méri a gyógyszert, de azért issza a főzeteimet rendületlenül, pedig az aztán tényleg nem finom. Megittam a turmixot, jó lett a gyomrom, meg sem lepődtem, kellemes, hűvös, szerintem jó ízű ital.
Ő trükközik, mert gyógynövényfőzet-kúrára fogtam, így hiányzik neki a malac, a csirke, a kenyér és a tészta, ezek a kúra alatt tiltólistások ugyanis. Mindegyikünknek hiányozna, ez van, ezen nőttünk fel, nem osztrigán, akárki akármit mond. Felvetette, hogy főz húslevest. Mondom, remek ötlet, a marha nem tilos. Erre megevett egy nagy halom velőt, azt viszont gluténmentes kenyérrel, hogy a lelkiismeretének legalább az egyik része rendben legyen…
Utána viszont neki volt rossz a gyomra, ezért büdös bogyót etettem vele, ami egy tradicionális orvosság itt, és van neki szép koreai neve, meg olyan szaga, hogy csak büdös bogyóként emlegetjük. Küldtem neki korábban, szerencsére még volt belőle. Úgy tűnik, a velőscsont okozta problémákkal is elbír, pedig itt annyira lokális étel a csontvelő, mint Hortobágyon a polip.
Ez így megy már nagyon sok éve: hol ő engem, hol én őt – így, több ezer kilométer távolságból, de mégis nagyon közel. Uborkaturmix, aszpirines kóla, büdös bogyó, gyógynövényfőzet, alga és koreai rizs. Kazincbarcika kulináris nagyhatalom lett, jó ez így, pont jó, ebben is benne van minden, amik vagyunk – mint a pocsolyában élő organizmusokban.
A nyitóképen a Kriszta-féle turmix gyomorfájára; a benti képen a ginszengfőzet alapanyagai (fotók: Eugenia S. Lee).