Zsubori Ervin: Pite

Igaz, amit beszélnek? ráncolta össze a homlokát Kicsibácsi a tornácon ülve, miközben mogyorót tört a régi papucsa sarkával. A ballal. Ez a papucs különösen alkalmas volt mogyorótörésre, mert 1. puha volt a belseje, 2. kemény volt a sarka, 3. lyukacsos volt a feje, így lehetett látni az elgurult mogyorókat, 4. egyáltalán nem volt már jó semmi másra, mert a párja elveszett. Igaz, ami igaz, válaszolta Kicsinéni, egy pillanatra felnézve a tésztadagasztásból – nem nehéz kitalálni, hogy mogyorós pitét forgatva a fejében –, ma van a névnapja. Némán dolgoztak tovább egy sóhajtásnyit. Nem kellett volna meglepnünk valamilyen ajándékkal? tette fel a kézenfekvő kérdést Kicsibácsi, mert ő meg ezt forgatta a fejében. Mégiscsak sokat köszönhetünk neki… Kicsinéni hamiskásan elmosolyodott. Hát, igaz, ami igaz, sokat. De nem hiszem, hogy meglepetést várna tőlünk. Nem azért csinálta. Ezen megint elméláztak egy kicsit. Legfeljebb majd kap egy kistányérral a pitéből, ha benéz, zárta rövidre a diskurzust Kicsibácsi, majd gondosan kipiszkálta az utolsó mogyorót is a feltört héjak közül, s betette az ócska papucsot a cipősszekrénybe, amin ült. Jól jöhet az még a karácsonyi diós bejglihez is.

Illusztráció: Pixabay | A fenti szöveg Dániel András Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) című könyvének ihletésében készült, még 2016-ban, csak akkor születésnap volt az apropó.