Bozsik Balázs: Búcsúkávé

Az ember életében vannak korszakok. Öt év még átlátható, nagyjából egyetlen célkitűzés vagy tervezési kör, és egy megvalósulás emlékei. Tíz év már nem az. Nálam a mai reggeli toast és batch brew az Espresso Embassy kávézóban egy hatéves időtartam zárása. Ennyi idő alatt a munka és a magánélet már keverednek. Jó embereket ismersz meg, akikkel érdemes megosztani a gondolatokat az élet munkán kívüli részéről, vagy akár az érzéseket is (utóbbiakat nehezebb).

Az Embassy maximalista a minőségben (amit, mint tudjuk, lehetetlen definiálni, de pontosan érezzük, és itt elég csak Robert M. Pirsig A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete című kultikus regényére utalni). A kávé komplexitása magasabb fokú, mint a boré. A savas érzések emlékezete gyümölcsös ízeket idéz fel benned, de ha van időd – és miért ne lehetne megállni a munkanapban pár percre –, akkor nagyon sok ízt és élvezetet kapsz a kávétól (is).

A toast egy koprodukciós termék, amely az Artizán kenyerére épül, és úgy finom az egész, ahogy van. De ezt kitalálni, majd utána hibátlanul összeállítani végtelenszer – ez már nehéz feladat, és tiszteletre méltó.

Szerettem a Tőzsdén dolgozni, mert a Szabadság tér talán a kulináris élvezetek centruma is egyben.

Fotó: Bozsik Balázs, 2021. december 8.