Noth Zsuzsánna: Disznóölés
A szőrtelenítés végeztével a disznót a ház falához támasztott padláslétrára a négy kurta lábánál fogva felfeszítik, mint valami latrot. Gömbölyű, pucér hasa kissé megereszkedve feszül a böllér kése alá, aki felhasítja, és rutinos mozdulatokkal pillanatok alatt kifejti belőle a belsőségeket. Külön tálba loccsantják a hatalmas, rezgő májat. Csodájára járok minden egyes kikerülő szervnek. A böllérek, szólít meg kioktatóan Józsi bátyám, még így, nyersen és melegen szoktak bekapni egy darabkát a májból, azt mondják, így a legízletesebb, sőt olyan is akad köztük, aki a friss vérből is lehajt egy bögrével. Rágni jóformán nem is kell a friss májat, annyira lágy, hogy a nyelvükkel a szájpadlásukhoz nyomva, kissé ide-oda forgatva, ízlelgetve elszopogatják, mielőtt lenyelnék.
No ezt én is kipróbálom, gondolom, és amikor anyu nekilát a máj felkockázásához, lekapok a deszkáról egy darabkát, Akár a vércse!, szörnyülködik nagymama, amikor meglátja, hogy a vérbe is belekanalazok. Te Annus, ez a gyerek rosszabb a disznónál, megeszik mindent a nyers krumplitól kezdve a nyers tésztáig, mindenbe beletorkoskodik. Jó szakács lenne belőle, folyton kóstol.
A máj jobb, mint a vér, állapítom meg bölcsen ingatva a fejemet. A vérnek olyan mezeipoloska-íze van, mint a teából kihúzott alpakkakanálnak, de a máj finom, édes. Ezt a kiszólásomat harsány nevetés követi, nem is gondolták, hogy még a mezei poloskába is belekóstolok. Nem pont a poloskába, helyesbítek, hanem a nyáron bekaptam egy fürt ribizlit, hogy a fogaim közt kihúzva a szárát, egyszerre pukkaszthassam ki a szemeket, és ennek a fürtnek a másik oldalán ült egy poloska, így sikerült azt is megízlelnem.
Mire idejutok a történetemben, addigra már Gyuri bácsi szorgos kezének jóvoltából kilátszanak a disznó véres bordái.
Misa macskát hajnalban bezártuk a fáskamrába, nehogy összetapossuk a sietős munka közepette. Órák óta ott nyávog az ajtót kaparva kétségbeesetten, feleslegesen küzd a szabadulásáért, még csak feléje se néz senki. Az öléshez szükséges fát még rabul ejtése előtt odakészítettük a tűzhely és az üst mellé, hiába reménykedik, hogy valami végett majdcsak kinyitjuk azt a fránya ajtót, és kisurranhat. Kényes orra megérzi a sülő szalonna, a fortyogó hurka illatát, ha beszélni tudna, még a rázárt ajtó mögül is hűen közvetíthetné a disznóölés minden egyes mozzanatát.
Részlet a szerző Zebegényi szivárvány című regényből | Az illusztráción egy 1959-es disznóvágás látható (Fotó: Fortepan / Fortepan/Album004).
