UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Aki a múlt század hatvanas éveinek végén, a hetvenes évek elején volt fiúgyermek Nagyszalontán, és Húsvét másodnapján locsolkodni járt (ki ne járt volna?), az tudja, hogy a vendéglátás a lányos házaknál elképzelhetetlen volt rácsos tészta nélkül.
Gjirokaster egy hegygerincre épült városka Dél-Albániában, a világörökség része. A kávézáshoz az első sorba vettünk jegyet…
Meglepett, hogy a vällingby-i italboltban egy ismert ma élő svéd személy nevét fedeztem fel egy borosüveg címkéjén. Vettem is belőle, de…
Bárhol is járunk a világban, a reggeli kávézó rituálénkhoz ragaszkodunk. Nem volt ez másképp Chilében sem: a rituálé ugyanaz, a kávé kicsit más.
Kedd reggel, ahogy nyitottam a hűtőm ajtaját, tőből kiszakadt. Jobb kézzel függőlegesen megtámasztva az ajtót, ballal kikaptam a polcról a párizsit. A reggelim szikkadt kenyérre és öt szelet párizsira korlátozódott…
Mit jelent magyarul „bekapni egy falatot”? Egy hordó aranyló húsleves, fél mázsa rántott hús, petrezselymes krumpli rogyásig, pacalpöri nagy lavórral, öt-hat tepsi csirkecomb (…). Nos, németül nem ezt jelenti.
Tehát, hogy is van ez: / zongoratanár túrós sütit készít, amit felfalunk / majd megmutatja a titkot.
Ma nőnapra meglepetésként kaptunk egy nagy franciakrémest.
Pillantás a kemény héj alá.
Nagyböjt idején a mai ebédről írást küldeni a Kantinnak talán kissé szemtelen vállalkozás, hiszen az étkezés öröme a böjttel, annak lényegével önmagában antagonisztikusnak tűnhet.
Gyermekkoromban még nem volt filteres lógatós tea, mindenki hasas, csőrös, fedeles alumínium teafőzőben készítette a teát. Beletöltöttük a vizet, feltettük a tűzhelyre, és amikor forrt a víz, beleszórtunk egy kiskanál teafüvet.
A jelek szerint.