Sós Evelin: Mesetabletta #12 – Sztaniol
Annak idején a csokievésben az is nagyszerű volt, hogy a végén megmaradt az ezüstpapír, más néven sztaniol. Mindenki kisimította, és óvatosan eltette egy könyv lapjai közé, vagy egy dossziéba.
Annak idején a csokievésben az is nagyszerű volt, hogy a végén megmaradt az ezüstpapír, más néven sztaniol. Mindenki kisimította, és óvatosan eltette egy könyv lapjai közé, vagy egy dossziéba.
Nálunk ezek az őszi szezon gyümölcsei.
Tejbenvajban.
Meg kell vallanom, civil kedvenceim estek a legjobban a kórházban is. A ropogósra sült szardínia, a tenger gyümölcsei sáfrányszószban, persze fehér bor kifelejtve, és hát a főtt lazac!
Szalontüdő, vagy pejsli, esetleg pájsli, annak függvényében, hogy a még monarchiás idők kultúrájából táplálkozó dédszülők hogyan ejtették a szalontüdőt németül.
Enyhe függőség alakult ki bennem: sült, főtt, párolt zöldség nálam nem ússza meg, ha marad belőle, abból krém lesz. A kötőanyag és a fűszerek változnak persze.
Megállt, elolvasta a konzervdoboz feliratát. / – Paradicsompüré… / Mi az, hogy paradicsom? Ki találta ezt ki?! / Akkor már lehetne mennyország is. Vagy pokolpüré. –
…és akkor asztalt foglalt szimplán a fény…
Glutén- és tejmentes, csökkentett cukortartalmú, pikáns afrodiziákum, természetazonos E-60 felhasználásával.
Gömbök és ívek.
Olyan elsőbálozó lányoknak főzött, akikkel együtt nőtt fel, … és míg ő az étterem forró, rossz szagú bugyraiban robotolt, az anyja barátnői a puha gyapjúszőnyeggel borított, hátsó privát termekben ebédeltek.
Az üregekben kialakított lakásokat ma is lakják. Az egyikben kávézót rendeztek be.