Bibók Bea – Tenczer Tamás: A pulykamájas–gombás rizottó hangja (szinkron: Láng József)

Amikor az ember csak úgy lazulósan, csepergő esőben kiruccan Szentendrére, nem azt képzeli, hogy délután otthon rizottót fog készíteni. (Például elképzeli, hogy a közösségi médiában megosztja a kamera felvételét, amin látszik a piros lámpán durván átszlalomozó, szellemileg szerényen bebútorozott – copyright Kállai Ernő – kormánybarátságtalanság.) Leginkább úgy tervezi, hogy beül egy étterembe. Az időszakos böjtölés diétájának hála – vagyis délelőtt 3 órát nem eszem, de legyen inkább másfél –, csak késő délután lehet zamatos falatokat fogyasztani, így étterem helyett a bevásárlás adta az ihletet. Itt aztán nincsenek étlapszabta határok. A polcról kecsegtetően kacsintós, sohasem kóstolt pulykamáj, a másik polcon pedig a már régen hiányolt-imádott rizottó rizs ihlette a mai késő délutáni fogást. Lebukás közeli elszólás. Volt délelőtti is?

Új lakás – új konyha – új korszak (pasi maradt a régi!). Soha se mondd, hogy soha! Ehhez igazán méltó a sohasem kóstolt, rögtönzött, új évadnyitó cuppanós rizottó! A pulykamáj állaga, a gomba és zöldségek színe (java), a majoránna buja természetessége pont olyan, mint egy mezítlábas nő félpucéran a dzsungel közepén, a monszuntól bőrig ázva, rémülten csúszkálva. Nos, amennyiben a sors különös fintora folytán az említett alulöltözött hölggyel lenne szerencsém összefutni a fák között, nem fogna el a pulykaméreg, a maga természetességében kezelném a helyzetet, mit a sors rám mért.

Természeténél fogva csúszós, cuppanós, néha küzdelmes (keverni), hétországra szólóan szenzációs. Hetedíziglen hat, ötletes. A hangja pedig sistergősen veszélyes, mert még baj lehet belőle. Pont, (pont, vesszőcske), mint amikor nyitott ablakkal autózunk az M3-ason, és elhúznak mellettünk, semmit sem kímélve. SShhh, sshhh. Tehát vegyük át még egyszer a receptet. Autópálya, lehúzott ablak, sshh, ne mondd, hogy nem érzed a rizottó semmihez sem hasonlító illatát!

A teríték kuriózuma a két pohár bor, mivel én csak tízévente. Most igen. Itt, most, ketten, párban, örömködve, ráadásul Jack Johnson belepirulva csakis nekünk húzza. A sajt olvadozik, a citrom díszkivilágításban kelleti magát, a rózsa pironkodik ott, az asztal szélén. Hősünket – rizottó – meg eszi a penész és a zöld irigység, hogy partvonalra került.

Nem ő most a főszereplő. A fonalat egy pillanatra elvesztettük, rossz májúan rossz nyomot követtünk? No. Máj fair lady!!

Bibók Bea fotóihoz és írásához Tenczer Tamás ezúttal is hozzátette a magáét (sőt, még videózott is).