Kállay Kotász Zoltán: Zizzenés

Mint partra vetett hal, ha újra vízbe dobják,
rab madár, ha újra röptetik,
iramodott neki,

hogy az Orbán téri ÁFÉSZ-ban
25 dkg-os Omnia különleges pörkölt kávét vásároljon
és zizegős selyempapírba csomagoltassa.

„Holnap intézkedünk!”,
lihegte kipirult arccal.
A legjobb dolog az életben: intézkedni.

Éva néni megbetegedett, a helyettesítő tanár
ősz haja csigákba csavarodott,
szája sarka gödröcskéket táncoltatott.

Utolsó óra után nagyi félrevonta Margitkát,
és olyan hunyorítással kísért csípőtáji matatással,
ahogy westernfilmekben a párbajhősök,

megmarkolta a 25-öst,
majd laza csuklómozdulattal előre zizzentette.
„Zolikáról szeretnék beszélni Önnel, tanárnő!

Nehézségei adódnak feleléseknél!
De nem azért, mert hülye! Izgulós!” A tanerő ridiküljében,
mintha tárnába omlana, eltűnt az Omnia.

„Nézzük, hol jelentkezik ez”,
túrta fel Margitka az osztálykönyvet. „Számtan-mértan?
Kanyaríthatunk rajta…”

Ezzel odabiggyesztett egy pöffeszkedő 5-öst
a szikár szálkasor végére.
Hazafelé menet az utcán két lábbal

kutyagumiba ugrottam, és bár otthon váltig
állítottam, hogy véletlen volt,
jól esett éreznem: bemocskolódtam.

Illusztráció: Fortepan / Bauer Sándor.