Gergely Tamás: Paradicsom a kenyérben

’88 májusa lehetett. Friss stockholmiakként ismerkedtünk az új hazával: szombat-vasárnaponként bejártuk a turisztikai látnivalókat, bebarangoltuk az ismeretlen negyedeket. Egy ilyen kiruccanás során a vasárnap kora este az előkelő Östermalmon ért, s az akadémiai könyvtár közelében (a Széchényi Könyvtár megfelelője) egy kávézó kirakatának láttán jöttünk rá, hogy otthon kenyerünk nincsen, s a sarki élelmiszerbolt vasárnap este zárva – akkor még olyan idők jártak.

Bent az üzletben sorszámot húzunk – ezt a Kelet-Európában még ismeretlen szokást már megtanultuk –, s várunk a sorunkra. Akkor látom, hogy az előttünk álló olyan kenyeret vásárolt, amelyiknek a belében, mert kettévágták előttünk, paradicsom van. Nem egy egész, és valószínűleg szárított formában került oda, de mégis – egy paradicsom.

Engem erősen meglepett a látvány. Pár hónappal korábban még azért kellett járnom a várost, Bukarestet, ahol nyolc évet lehúztam, hogy valamiféle kenyeret találjak, lehetőleg sor nélkül, s itt nemcsak hogy minden üzletben van kenyér, hanem hogy ki is cifrázzák… Krumpli a kenyérben, ez volt a mi erdélyi luxusunk. Szezámmagot a svéd kenyér tetején, tört lenmagot a belében akkor már láttam, de paradicsomot… megvallom, kellemetlenül érintett a látvány, a paradicsomos kenyér puszta ténye belemarkolt a gyomromba.

No de az régen történt. Mára már sok mindent tapasztaltam, legalábbis semmi nem lep meg. Még a paradicsomos kenyér sem…

Illusztráció: Pixabay.