A művészeti táborokat, az esténkénti alkoholfogyasztást tekintetbe véve, nyugodt lélekkel besorolhatjuk a kocsmakalandtúrák kategóriájába. Ezekben is vannak persze kizárólag biokoszton és buborékmentes ásványvízen élő résztvevők, akiket a poharazgatók önsanyargatóknak tartanak.

Az egész napos kultúrprogramot (felolvasás, beszélgetés, filmvetítés) követően a Sellyei Irodalmi és Bölcseleti Táborban is minden este volt élőzene, tánc, dínomdánom.

Kollégiumi szálláshelyünk elfoglalása után átballagtunk a kultúrházba, aminek az udvarán egy bosnyák férfi a fia segítségével faparázs fölött két süldő malacot forgatott. Messziről odacsalogatott minket a beirdalt malacok fűszerekkel kenegetett pecsenyeillata. A húsevők alig győzték kivárni, hogy a vasrúdra felhúzott malacok a saját kisült zsírjukban vörösre süljenek. A kitartó locsolgatás és kenegetés hatására estére megpuhultak, kezdődhetett a porciózás.

Ropogott a malac bőre, alatta szaftosra, omlósra sült át a csontok mellett legzamatosabb húsa. Az otthon tepsiben sütött malachús sosem sikerül ilyen ízletesre. Lágy kenyérrel és hersegő kovászos uborkával kitűnő borkorcsolyának bizonyult. A tábor több mint ötven lakója mind degeszre ette magát a két malacból. Szerencsénkre, estére felmentést kaptunk táncból, mert a meghívott táncos lányok vérpezsdítő flamencót roptak a színpadon.

Akik nem szerettek volna hideg koszton tengődni napokig, előfizettek menüre egy helyi étteremben. Meghallgattuk a délelőtti előadásokat, átsétáltunk az étterembe és kényelmesen ülve megvártuk, míg elénk teszik a kész ételt. A finnyásabbak be sem fizettek, én viszont rájöttem, hogy akkoriban – az ezredforduló környékén – májas hurkából lehetett Sellyén túltermelés. Első nap töltött paprikaként tálalták fel paradicsomszószban. Akkor még csak gyanakodtam a májashurka-ízű töltelékre, de a másnapi fasírtnak is májashurka-utóíze volt. Miért ne? Nagyanyám is konzerv löncshúsból gyúrta a fasírtot, mert csak szerdán mértek friss húst a zebegényi hentesboltban. Harmadnap aztán minden köntörfalazás nélkül elénk került a sült hurka, a kelkáposzta-főzelék feltétjeként.

Egyáltalán nem zavart, örültem, hogy meleg ételhez jutottam, a többi irodalmár észre sem vette a hasonlóságot. Müllner András A három majom: Babits, Beethoven, Oidipus című drámájának tolmácsolását követően ilyen apró részletekre nem terelődött senki figyelme. Élénk beszélgetés folyt az általunk kis híján szétröhögött tragikomédiáról. Szerintem arra sem emlékeztünk volna egy óra múlva, hogy mi volt az ebéd.

A kultúrház büféjének italválasztéka is kielégítő volt: többfajta bor, sör és röviditalok, néhány nőnek pedig, akiket megkedvelt, házi főzésű, illatos barackpálinkából is töltött grátisz a büfés.

Egyszer a termálfürdő rozsdabarna vizéből kikapaszkodva, egy fiatal közkedvelt énekesnővel és a titkárnővel – törölközőbe tekergőzve – beültünk a presszóba egy kávéra. Egy dinnyés gazda annyira megörült a jelenlétünknek, hogy hazaszaladt egy görögdinnyéért, tálcán felszeletelte és degeszre etetett minket. Nem engedtük kibontakozni, hogy melyikünknek óhajtja csapni a szelet; hiába adta meg a telefonszámát, nem jutott vele egyről a kettőre.


Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel