Zsubori Ervin: A kísérő

Főzelékből előbb a paraj, aztán a tök. Régen egyiket sem szerettem, de egyszer mindkettő átfordult, s ma már a kedvencek listáját vezetik. A harmadik a sóska.

A sárgaborsó ritkább. Nincs vele semmi gond, de nem is jut eszembe, ha többől lehet választani. Egyszer egy évben azért becsúszik; kicsit nehéz, de finom. Ezúttal a menzáról sült kolbász is járt hozzá kísérőnek. Az nem kicsit nehéz, és ha már, akkor nem is a menza a fő forrásvidéke, hanem a lacikonyha a piacon, de most valahogy nem volt kérdés, hogy ott a helye az ebédlőasztalon, egy külön ehhez kikészített kistányéron.

Szaftos volt, rendesen átsütve, a fűszerezés még mikrózva is kitett magáért. De mégsem ezért lett belőle ízemlék. Hanem a spontán mosoly miatt, ami maradt utána.

Fotó: Zsubori Ervin.