Gergely Tamás: Méliusz meg a brie

Mindjárt az elején tisztázni szeretném, hogy a címben szereplő Méliusz nem a református egyház egykori jeles képviselője, hanem egy romániai magyar író, Méliusz József. Élete utolsó szakaszában Bukarestben élt és alkotott, igen fontos szerepet töltöttek be tárcái az akkori A Hétben, ugyanis többek közt azok segítettek bennünket egyenes derékkal járni a sztálinista-nacionalista diktatúrában. Hogy Magyarországon mennyire ismert… Igencsak jó kapcsolata volt a Szépirodalmival, talán az idősebb nemzedék olvasott tőle.

A brie, ugye, a francia puhasajt, a sajtok királya… Francia uralkodók kedvence. Minekünk abban a proli nincstelenségben brie nemhogy nem került az asztalunkra, de a híre is csak irodalmi alkotásokból jutott el hozzánk. Így jön be a képbe Méliusz, aki időnként utazhatott külföldre. És utazásait megírta. Párizst is, bár anyagiakban nem bővelkedett. Azért a sajtok királyát nem kerülte el.

Mi olvastuk, megjegyeztük, mint ahogy az almaborpárlat, a calvados nevét is, de sose hittük volna, hogy eszünk is belőle. Azután meg fordult a kocka, illetve mi búcsút mondtunk a Dîmbovica-parti diktatúrának. S hát olyan az élelmiszerüzlet, amelyikben immár harminc év óta vásárolunk, mint a mesék terülj-terülj asztalkája, Vällingbyben például legalább két tucat külföldről hozott sajtféle kínálja magát. A brie közülük a kevencem. És amikor esszük Évával, Méliuszra emlékezünk. Köszönjük, Mester!

Fotó: Gergely Tamás | Méliusz József Wikipédia-oldala.