Gulyás Dénes: Nyulakról és fűnyírásról

Jó tavasszal kiszabadulni a kertbe, még akkor is, ha estére mintha a tagjaim le akarnának szakadni. Semmi bemelegítés, csak neki – mint egy bősz bika – a téli kosz eltakarításának, elhalt ágak levágásának, fűnyírásnak, a fagyállóként eladott, de télen mégis megrepedt virágcserepek kiürítésének, az áporodott szürkeség eltüntetésének.

Azt is gondolhatnánk, hogy könnyű ez, de 8–10 óra munka után rájövünk, nem az. Másnap, amikor mozdulni is alig bírunk, megfogadjuk, hogy legközelebb csak apránként, de persze ezt később nem tartjuk be. Én legalábbis nem. Estefelé aztán feltúrjuk a gyógyszeres fiókot, hátha van még abból a jó kis izomlazító krémből, meg a hűsítő csodaszerekből.

Egy efféle nap késő délutánján oly hangerővel kordult meg a gyomrom, hogy szinte a fűnyíró zaját is elnyomta. Nem sokkal voltunk még húsvét után. Emlékszem, gyerekkoromban nem nagyon értettem a nyúl és a tojás kettősét, a barkát és a rengeteg ajándékot; csak jóval később állt össze a kép. Élő nyuszi talán háromszor volt nálunk húsvétkor, amikor a csemetéim még nagyon kicsik voltak. Akkor is úgy ugráltak a magas fűben a nyulak, a csemetékkel együtt, hogy csak a tapsifülük látszott ki. Hat tapsifül, hat csemetefül.

Tapasztalataim szerint a nyúlhúst kevesen szeretik, talán azért, mert valahogyan összekapcsolják a húsvéttal. Nekem viszont ezen a bizonyos fűnyírós napon – lecsendesíteni a gyomorkorgást – nyúlhús volt betervezve délutánra. Egy süldő tapsifüles előző nap tejbe, rozmaringba, kevés fokhagymába, színes borsba helyezett gerincét tettem be a serpenyőbe, mellé a tejes pácból kivett fűszerekkel. Gyors pirítás a felhevített olívaolajon és vajon, aztán rá egy deci fűszeres száraz fehérbor, késhegynyi mézes mustár, majd fedő alatt puhára…

Míg ez elkészül, addig terítés, közben egy deci hűvös fehér ugyanabból, amiből a tapsifüles is ivott a fedő alatt. Mellé köretnek – és most tessenek csodálkozni – tabulé, aminek receptjét nem részletezem, mert a módozatoknak szinte végtelen a listája (de mazsola mindig van benne).

A csontról a hús a saját súlyától leválik, a szafttal meglocsolom a tabulét, no és persze mellé a könnyű fűszeres fehér. Aztán második pohárként fröccs ugyanebből a borból.

Záróakkordként mákos guba, nagyon sok mákkal, melyben az először szalmasárgára pirított kifli kissé ázottan omlós a tejtől, míg a teteje ropogósra sütve, rajta szinte koronaként a halvány barnára olvadt cukor.

Egy ilyen késői, és némi bűntudattal fűszerezett ebéd után nem csak magamat, de a fűnyírót is átállítottam teknősről nyúlra, így estére 16 ezer lépést számolt a lépésszámlálóm. Büszkén kihúztam magam, és megkerestem a gyógyszeres fiókban az izomlazító kenőcsöt.

Illusztráció: Pixabay.