Kállay Kotász Zoltán: Új világ

(Dédapám, id. Simon Imre és családja emlékére*)

A szekéren, lezárt fedelű kosarakban
hoztak magukkal két tyúkot és egy kakaskát is.
Jobb híján az ebédlőbe, asztal alá zsuppolták a társaságot,
aztán a többi lakó szólt, ez bérház,
nem tűrik a kukorékolást…
Két hét múlva kés alá került a baromfiudvar.

Simon bának másnap a patikáriustól
füldugót kellett kérnie,
az omnibuszok zajától ugyanis nem bírt aludni.
„Hajnalban kell kelnem, hogy az egyetemen előkészítsem a műhelyt”,
jelentette ki a felöltője szárát húzogatva.

Schweiger nagyi harmadnap elsóhajtozta,
hogy nem szeretne többé parasztszoknyában végigmenni
a fehérvári úti vásársoron.
„Szerezhetünk nekem városiasabb viseletet?
Másképp beszélnek az árusok a vidékiekkel… Olyan… pökhendien.”

Simon bának negyednap a patikáriustól
idegnyugtató-port kellett igényelnie,
szédült ugyanis a sok embertől, és attól,
hogy mindenki egyszerre beszél.

A négyéves Rózsika másnap sírógörcsöt kapott
és porcelánbabáért könyörgött, réklivel, kisággyal, babakocsival,
hiszen minden kislány olyannal játszik az emeleten.
Kinevették a csutkababáját!

Simon bának hatodnap a patikáriustól
Unicumot kellett rendelnie,
mivel a műhelyben figyelmeztették,
„itt reggelente nem iszunk pálinkát, legfeljebb gyomorkeserű likőrt”.

„Beszédem van veled”, szólt Eleonóra asszony másnap a férjének.
„Nem bírom a háztartást vinni, és a gyerekeket is felügyelni.
Bejárónő kell…”
„Érden még bírtad, itt már nem”, horkant fel Simon bá.
Este, az ágyban aztán megbánta a horkantást.

Simon bá a tizedik naptól
felfelé pödörte a bajszát, kackiásan, ahogy Vilmos császár.
A mérnökök is így hordják az egyetemen…
„Pedrőt olyat szabad csak venni, amiben velencei terpentin van”,
ajánlotta bizalmasan Zipernowsky úr.

Ilonka, a bejárónő a tizenegyedik napon
azt javasolta, hogy vasárnaponként vonuljon ki a teljes család
kacsákat etetni a Feneketlen tóhoz.
„Ezt itt, kérem, így szokás, az úri népek ott
találkozgatnak egymással. És levegőztetésre is jó!”

A tizenharmadik napon munka után
Simon bá invitálásra beült a tanár urakkal
a Kis Rablóba estebédelni.
Bláthy úr váratlan kérdésére, „hol is született Ön, Simon kolléga?”
Érd helyett azt találta válaszolni: Pesten.

Éjjel, álmában, sírt.

Illusztráció: Budapest, 1910 (Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége) | *A Simon család 1910-ben költözött fel Érdről az Átlós útra (ma Móricz Zsigmond körtér).