Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #8 – Diétások lakomája
Szekszárdon, a III. Nemzetközi Digitális Művészeti Triennálé megtekintése után, megkértük a helyieket, ajánljanak nekünk egy jó éttermet, ahol meg tudunk ebédelni és elidőzni az Orfűi Őszi Tárlat megnyitásáig. A fiatalok az Amaryllis pizzériába járnak, és nagyon dicsérik a helyet, javasolta egy néni. Itt van a Zsinagógától nem messze, mutatta az irányt. Rendes ételek is vannak, nemcsak pizza, biztatott jóindulatúan.
Megkerestük az éttermet, és beültünk egy nagy akvárium árnyékába, hogy addig se unatkozzunk, amíg kihozzák az ételt. A lelkes fiatal pincérnő szétosztotta a pizzák méretére utaló, péklapát nagyságú étlapokat. Ezek fedezékében tanakodtunk, ugyan mit bír megenni büntetlenül egy epekímélő diétán élő, egy lisztérzékeny és egy lötyögő metszőfogú vendég, akinek harapni nem szabad, rágni meg nem bír a hiányzó őrlőfogai miatt. A pincérnő fél füllel meghallva a gondjainkat, mellénk állt besegíteni a rendelésbe.
Tyúkhúslevest mindannyian rendeltünk, mert azt Laci cakpakk megeheti, Eszter nem kap bele cérnametéltet, nekem pedig nem kell a rágással bíbelődni. Lapátoltuk magunkba az aranysárga tyúkhúslevest, közben az aranyhalak ráérősen úszkáltak az akváriumban oda-vissza a fejünk felett.
A második fogás megrendelésénél súlyosabb problémákkal kellett megküzdenünk, ám a kellemes modorú pincérnő újra segítségünkre sietett. Végül Laci és Eszter hamburgermenüt rendelt, megfogadva, hogy az olajban kisült hasábkrumpliból csak keveset fognak fogyasztani, Eszternek pedig gluténmentes buciba pakolták bele a hamburgerbe valókat. Mivel minden sültet meg kell rágni, én főételnek nem kértem semmit.
A káposztasalátánál kicsit tanakodtak az asztaltársaim, meg merjék-e enni. A sült krumpli nagy része mindenesetre a tálcájukon maradt, így azt belepakoltam egy szalvétába és elszopogattam az úton, mert a levesből merített energia mégsem volt elegendő egész délutánra.
Ebéd után Eszter és Laci kávét ittak; én azt kihagytam, mert epegörcsöt szoktam tőle kapni. Az üdítőt és a sört hűtve szolgálják fel, azt meg a torkom nem bírja, így maradt a szekszárdi száraz vörösbor – az nem okoz bennem semmi zűrzavart, és a hőfoka is kellemes.
Eredeti fotók: Varga László és Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.
