Mint a varrószobában a mágnes a szétszóródott gombostűket, úgy vonz minket a rock és a blues. Így kerülünk a Magyar Festészet Napján a Róth Miksa Emlékházba, a Nefelejcs utcába, Benkő Zsolt és Garda Zsuzsa koncertjére. Az apropó Róth Miksa múzeumnak berendezett házában a művész születésének 150. évfordulója előtt tisztelgő „Fénnyel írt emlékezés” című kortárs üvegfestészeti kiállítás finisszázsa. A Garda–Benkő duó vendégszereplői: Fekete Jenő és Bacsa Gyula.

Ülünk az emeleti gangon, kiselejtezett ócska bútorokon; a folyosó végén van a bárpult. A zenekar a belső udvar egyik szegletében játszik, átvonulunk oda. Székeken ülve didergünk télikabátban – inni kell, ha nem akarunk megfagyni. A december eleji nyirkos hidegben a legjobb védőital a pálinka. Hozott is Sanyi a kabátja belsőzsebében egy laposüveggel, sógora főzte körtepálinkát. Azt szopogatjuk nagyokat sóhajtozva, aztán a férfiak sört rendelnek, Anna kólát.

Engem a szünetben Benkő Zsolt odaszólít az asztalukhoz, bemutatni a barátnőjének. Elújságolja, hogy író vagyok, és nem is akármilyen, hanem a legőszintébb. Minden köntörfalazás nélkül, egy az egyben megírom az igazat. Felemeli a csomagolópapírt egy tálca lila hagymás, pirospaprikás, sültzsíros kenyérről, és csurig tölt száraz vörösborral egy poharat. A kenyeret bekebelezve, a bort benyakalva végigjárom a múzeumnak berendezett szobákat és lefotózom a színes mozaik üvegablakokat. Mire leérek a földszintre, már hazament Zsolt énekese, Garda Zsuzsa. Zsolt szólózik, nekem pedig zsibbad az alkoholtól az agyam.

Sanyi felkér rokizni, aztán kikíséri egy távozó ismerősét a kapualjba. Ezalatt csap a húrok közé Zsolt az egyik kedvenc számommal. A pohár vörösbor lerántja rólam félszegségem béklyóit. Odapattanok Zsolt elé, vállunkat összevetve dzsemelünk. Félig-meddig halandzsázom a szöveget, mert angolul nem tudok. Teljesen elvarázsol közös mennybemenetelünk.

Előkerül még az est folyamán – Bacsa Gyula születésnapja alkalmából – egy házi készítésű túrótorta is, halványsárga selymes citrommázzal a tetején. Pillanatok alatt szétkapkodjuk és lecsúsztatjuk a torkunkon.


Eredeti fotók: Varga László | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel