Petrőczi Éva: A „guriguritól” az áfonyáig
Ha Kossuth Kiadó és kulináris könyvek – akkor mindig számíthatunk a gyönyörű és kóstolgatásra csábító gasztrofotókra, s a logikus vonalvezetésű, nem szándékoltan bonyolult leírásokra. E több mint pompás, album rangú könyv sokoldalú és életteli szerzője Cinzia Trenchi természetgyógyász, újságíró, fényképész. Az utóbbit tekintve inkább: érett és ihletett fotóművész! Azt műveli-művészkedi teljesen profi módon, amivel szerénységem ételfotósként sok éve amatőrködik az Arnolfini Kantin türelmes és megértő fény-hasábjain. Az ő képeit nézve az az érzésem, hogy még költői vénája is van… Szakácskönyvéből nem hiányoznak a hagyományosabbak mellett a különleges, netán kicsit különc leírások sem, de nagyon ügyel a feltálalt ételek egyensúlyára, nincsenek agyonhúsozott, vagy agyonédesített variációi.
Lássunk pár sort szakmai életrajzából: „A piemonti Monferratóban él, kertes házban [ezt, a friss nyersanyagok felhasználását, itt, a budapesti Belváros szívében csak néhány cserepes fűszernövény nevelgetésének illúziójával tudom valamelyest utánozni! P. É.], ahol virágok, zöld fűszernövények, megannyi zöldség nyújtja szószainak az alapanyagokat és a dekorációt. Az évszakok váltakozása, a termények alapos ismerete irányítja a főzésében…” S ide kívánkozik bemutatásának egy korábbi, de kulcsfontosságú mondata is még, amelyet vétek volna mellőznünk: „Szakácskönyvei eredeti és kreatív étrendeket sugallanak, szokatlan ízösszeállításokkal, új elkészítési módokkal, mindig szem előtt tartva az ételek jellegzetes tulajdonságait, hogy az asztalnál minél nagyobb egyensúlyt érjünk el, így javítva életminőségünket, egészségünket.”
Bevallom, én akkor lettem igazán könyve elkötelezett barátjává, szerény prófétanőjévé, amikor a szénhidrátforrások között rábukkantam egyik ős-kedvencünkre, a zabra, amelyből számtalan levesvariációt szoktam alkotni, a majoránnás-zöldhagymás-petrezselymestől az apróra vágott sonkával megbolondítottig. A kölesnek pedig az utóbbi másfél évben valóságos rajongója lettem, amikor felfedeztem, hogy sültek, pörköltek mellé kiváló körítés – zsenge éveim kedvence, a bizony jócskán hizlaló, általam babanyelven „gurigurinak” becézett, apró, „magyaros” tésztagömböcskék, azaz a tarhonya helyett! Pontosabban, formáját tekintve voltaképpen „guriguri” ez is, csak úszógumiszerző látvány-rokona helyett nem csak nagyon finom főétel-kísérő, hanem segíti a depresszió leküzdését, s a fáradtság meg a stressz csökkentését is. S egy fikarcnyit sem hizlal!
Ugyanilyen lelkesen üdvözöltem a könyvben a fekete áfonyát is, amelyet – bár most épp aranyárban adják – időnként mértéktartóan elszemelgetünk mint emésztésjavítót, fertőzésgátlót és látásjavítót. Közismert, hogy a második világháború idején a pilótákat éjszakai bevetések előtt friss áfonyával, de legalább e nemes gyümölcs kompótjával etették, szemük teljesítményének növelése érdekében.
Ami a nagyon gyorsan kipróbálásra csábító receptek egyike, az a mindössze öt (!) percet igénylő, a fagyizás helyett is nagyon ajánlható „Áfonyás-banános turmix gránátalmával” névre hallgató műalkotás. Ennek nehézségi foka az egyes számot kapta, vagyis elkészítése gyerekjáték. Hozzávalók: 2 banán, 2 gránátalma, 200 g áfonya [zárójelben: gránátalma híján jó a vérnarancs, vagy a piroshúsú grapefruit is hozzá. P.É.]. 1). Tisztítsuk meg az áfonyát, és mossuk meg a szűrőben. Facsarjuk ki a gránátalma (vérnarancs, grapefruit) levét citromfacsaróval. Öntsük egy kancsóba. 2.) Az áfonya feléből készítsünk levet, adjuk hozzá a gránátalmához (narancs- vagy grapefruitléhez), és hígítsuk föl ugyanannyi mennyiségű vízzel. [Itt, nem egy piemonti forrás mellett éldegélvén, inkább egy jó minőségű ásványvizet javasolnék, hacsak nem megrögzött klórosvíz-barát valaki. P. É.] 3.) Tegyük a turmixgépbe a darabokra vágott banánt a megmaradt áfonyával. (Néhány szemet hagyjunk meg a díszítéshez.) Öntsük a turmixgépbe a gránátalma (vérnarancs etc.) levét és turmixoljuk addig, amíg krémes állagot kapunk. 4.) Töltsük poharakba és tálaljuk.
Végül, részletes receptleírás nélkül, de teljes bio-ínyenci hévvel ajánlom a négy ropogós zsömle, három érett paradicsom, só és négy evőkanál extraszűz olívaolaj összekomponálásából öt perc alatt remekelhető, különlegesen finom, de könnyű és nyárhívogató szendvicseket. A négy zsömle készülhet akár barnalisztből. Mit is beszélek én itt, nem nyárhívogatók, de igazi nyárkóstolgatók ezek a szendvicsek! Emlékezzünk csak Radnóti szép mondatára az Ikrek havából: „Én a nyelvemen érzem a gyerekkort”. Nos, az áfonyaturmix igazán gyerekkori ízemlékeket kínál, míg a bazsalikomos-paradicsomos szendvics valódi, hiteles és gondűző nyár-falatkákat csempészhet a nyelvünkre, akár egy kimerítő nap végén, ráadásul mindössze pár perc munka árán.
Cinzia Trenchi: Sportfood – receptek és tanácsok a sportos életet kedvelőknek | Kossuth Könyvkiadó, 2022 | Fordította Ungváriné Simon Nóra | 160 oldal, 6500 forint | Nyitóillusztráció: Pixabay.
