Petrőczi Éva: A Mrs. Patmore-ok birodalma

Aki szerette, s talán többször is végignézte a Downton Abbey sorozatot, illetve a témából készült önálló filmet, amely a királyi látogatásról szól, s számolja a napokat, míg a finálé, a záró „mozisok a kastélyban” témájú nagyfilm elérhető lesz a Netflixen, az nagyon fog örülni ennek a filmképekben, fő- és mellékszereplők arcának felidézésében és tipikusan angol kulináris csendéletekben gazdag könyvnek.

Lássunk először egy kis „kóstolót” Gareth Neame, a Downton Abbey producere 2020-ban készült ízes előszavából, amelyből kiderül, hogy ő maga is szenvedélyes teázó: „Kevés ikonikusabb szokás él Angliában, mint a legendás ötórai tea. Mindaz, ami jellemző rá – etikett, finom angol porcelán, szendvicsek és sütemények – a legjobb dolgokat testesíti meg, amit Anglia kínál.

A sorozatban nagyon fontos szerepet játszanak azok a jelenetek, amelyek teázáskor játszódnak: mindegyik a korszak legelegánsabb divatját tükrözi. A „tea” szót már régóta gyűjtőfogalomként használták különböző alkalmakra, amikor teázni lehetett. Ez lehetett szerény, például egy csésze tea egy szelet süteménnyel otthon, vagy egy csésze tea és néhány meleg pogácsa [a híres-neves scone! P. É.] egy pályaudvari teázóban, vagy grandiózus teadélután, amelyet egy nagybirtokon rendeztek. A Downton Abbey betekintést ad a nézőnek [s most az olvasóknak, P. É.] e délutáni rituálé hagyományába mind az emeleten, mind a cselédek lakrészében. Az alagsori teázások azokat a ritka nyugodt pillanatokat mutatják meg, amelyekhez napközben jut a cselédség.”

E rituális „személyzeti teázások” lelke a nagyhangú, de aranyszívű Mrs. Patmore, a konyha főparancsnoka, aki sikeres szürkehályogműtétje előtt ugyan vonakodva, kelletlenül fogadja el a mellé beosztott Daisy segítségét, de később, már látása szerencsés visszanyerése után egyre elismerőbben nyilatkozik a korábban alábecsült leányzó tehetségéről. A könyvben a rengeteg gyönyörű kép és ínycsiklandozó recept mellett szabályos teaismereti kalauzt is kapunk, sőt, a teázás és a „women’s lib”, azaz a nők felszabadítása, a feminista kezdetek – így a fűzőelhagyás – körüli, nagyon szórakoztató történeteket is.

Bevallom, bár munkámnál fogva – hol hosszabb ösztöndíjas időszakokban, kutatóutakon, hol pedig konferenciák előadójaként – viszonylag sok időt töltöttem Angliában és Walesben, az első „igazi” angol ötórai teára egy kedves skót arisztokrata fiatalember, Ian hívott meg, tizenöt éves koromban, első adriai nyaralásom alkalmával, ahogy illik, anyukámmal együtt. Méghozzá Opatija (Abbázia) egyik, szépen felújított, de a monarchia idején épült szállodájába. Ahol valósággal elbűvöltek a háromszögletű uborkás szendvicsek, a Lady Grey tea, s az eredetileg francia sütemény, a madeleine. E műremek sütéséről éppen az Arnolfini Kantinban egy Molnár Piroska előadásában a YouTube-on ma is elérhető versben emlékeztem meg, járványidei vigasztalóként.

Itt jelzem, mivel a könyvben nagyon sok olyan (például kagyló alakú) sütőforma vagy elegáns tálalási eszköz fordul elő, amelynek ma már kevesen vannak birtokában, sokan elcsüggedhetnek olvasgatás, receptpróbálgatás közben. De félre bú: ha nincs valódi Bourbon vaníliánk, az sem nemzeti tragédia, a madeleine ugyanolyan finom lesz közönséges, folyékony vaníliaaromával, mint nevezetes, Proust jóvoltából közismert francia-angol testvére.

Ami a kötetben fel-fel bukkanó, gyönyörű ezüst teáskészletet illeti, nagymamámé – bár Békéscsabán és nem Londonban készült – sokkal szebb volt, mint a Grantham famíliáé. Az már más kérdés, hogy kislánykoromban, a szögletes és az ovális tálcával együtt, a két kancsó és a rózsafogantyús cukortartó, meg a legyezőforma szalvétatartó ide-oda vándorolt otthonunk és a pécsi „zaci” között. Most ismét a családban, biztonságban pihen, ha nem is a mi pesti otthonunkban, s bizony nem sajnálom, hogy nem nekem kell fényesítgetnem.

E személyes kitérők után lássuk a fejezetek címét: Sütemények, zsemlék és kekszek – Torták, lepények és pudingok – Szendvicsek és sós falatkák – Lekvárok és zselék. Ismét távoli gyerekkorom egyik első, majdnem-angolos uzsonnaemléke, a nagymamám által Mackó és Hóvirág sajtjainkból (amelyek eredetileg ádázul szappanízűek voltak!) igazi finomsággá átvarázsolt petrezselymes és kapros sajtkrémek, darált nyúlhúsból bűvölt pástétomok garmadája. Ezek receptjét legjobb kislánykori barátnője hozta magával Angliából, Flóra, aki egy ideig Folkestone-ban, egy elegáns lányinternátusban tanult.

Végül adós vagyok egy személyes kedvencem, a „Scottish shortbread” nevű, gyári változatban is kapható, 51 (!) százalék vajat tartalmazó, nagyon finom ízű skót keksz megemlítésével, amelynek kötelezően magas vajtartalmáról az angolok még törvényt is hoztak 1921-ben. No, a II. világháború utáni kőkemény jegyrendszer idején, amikor II. Erzsébet esküvői tortájához is Ausztráliából érkezett egy derekas adag vaj, a derék briteknek bizony el kellett egy időre szakadniuk ettől a törvénytől!

Másik kedvencem Mrs. Patmore és Daisy közös szederlekvárfőzésének leírása, amely arra a boldog időre emlékeztet, amikor egy őszi kelet-angliai ösztöndíjam idején az egyetemi campus vadszeder terméséből saját kis konyhafülkémben főzött lekvárral kenegettem reggeli pirítósomat. A személyes példák sora nem véletlen: az egész gyűjtemény fő érdeme, hogy felizzítja bennünk a teaidő iránti érdeklődést és szeretetet. Fogalmazhatnánk így is: a nap bármely étkezését ünneppé avató találékonyságot és alkotókedvet. Hála érte az angol és a magyar kiadónak.

Nyitóillusztráció: Pixabay | A hivatalos Downton Abbey ötórai tea szakácskönyv. Gareth Neame előszavával | Fordította Hajós Szandra | 21. Század Kiadó, 2022 | 142 oldal, 6990 forint.