Hetvenedik születésnapomhoz közelítve olyan nosztalgikus hangulatba kerültem, hogy feltétlenül gyermekkorom Óbudájába, a Kerék vendéglőbe kellett mennünk a családdal megünnepelni.

Történt az 1960-as évek elején, hogy Anna napkor anyám testvérei és unokatestvérei eljöttek hozzánk őt felköszönteni. Eddegéltünk, iddogáltunk és Anyuból váratlanul kitört az elégedetlenség: én még nem érzem azt, amit akartam, puffant ki belőle. Erre a felkiáltásra zarándokoltunk el a Kerék vendéglő kerthelyiségébe. Úgy éreztük, nagy részben igaza van, ha már a szülei úgy kitoltak vele, hogy Annára keresztelték, mert Anna napkor született. A Kerékben mulatoztunk tovább a fák susogó lombsátra alatt cigányzenére. Akkor ettem először rántott békacombot, anyám mondása pedig szállóigévé vált a családban. Gyakran emlegetjük, hogy még nem érezzük azt, amit akartunk.

Hatvan év elteltével ez a vendéglő még ugyanott, ugyanúgy állt és házias ételekkel szolgált a betérő vendégeknek. Bevonultunk a gyerekekkel és az unokákkal az ódon képekkel, dísztárgyakkal és kerékcsillárokkal díszített étterembe. Megrendített a gyermekkoromba való idő-visszautazás. Könnyeimet nyeldekelve bújtam az étlap mögé. Nagy sokára a roston sült kacsamáj boglyas hagymával és burgonyapürével mellett döntöttem. Jól választottam, a lágyan omló kacsamájhoz tökéletesen illett a selymes burgonyapüré. Az enyhén édeskés és egyben kissé kesernyés pirított hagymakazal tette fel a tetejére az íz- és a látványkoronát.

Az unokák tyúkhúslevest gazdagon lapátoltak, utána rántott camembert-t próbáltak meg legyűrni hasábburgonyával. Annak az elfogyasztásába már beletört a bicskájuk, mégis kikönyörögtek maguknak még egy fagylaltkelyhet. Laci göngyölt csirkemellet evett szték burgonyával, tartármártással. A csirkemellszeletbe bacon-, sajt- és gombaszeleteket töltöttek. Ildi rántott borjúlábszárat evett, Gábor hagymás rostélyost. Degeszre tömtük magunkat, a maradékokat dobozokban vittük haza. Mindezekre jól csúszott a száraz vörösbor és a házi limonádé.

Annyira ízlett a főztjük, hogy a covid idején házhoz szállíttattam a menüjüket. Megvettek vele, hogy a kezembe nyomott étlapon hétfőre szalontüdőt ígértek zsemlegombóccal – a szalontüdő savanykás fűszeres ízének nem tudok ellenállni.

Hiába próbálkoztak az alkalmazottak a Kerék étterem életben tartásával, a hosszan elhúzódó járvány alatt tönkrement és bezárt. Legutóbb arra jártamkor sajgó szívvel konstatáltam, hogy már a kerék cégért is leszerelték az épület faláról.


Eredeti fotók: Varga László | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel