Galambos Tibi: Sátoros ünnep

Október 16-án vasárnap véget ért az idei sátoros ünnep. Az őszi ünnepek közül ez lett a kedvencünk Izraelben. Egyrészt azért, mert a szukkot hét napja nem csak egy családi estebéddé lett leegyszerűsítve, másrészt viszont sikerült lehántanunk róla a nehézkes misztikát, amire – legalábbis nálunk – nem különösebben volt igény.

A szukkot számunkra voltaképpen szüret utáni köszönet a természetnek. Végre mögöttünk a nyár kegyetlen hősége, az eső még nincs itt (tegnap éjjel azért az első eső megvolt, lemosta a kertről a port), lehet sétálni az erdőben és kellemesen üldögélni a sátorban.

Ünnepi sátorral elsőként diákkoromban találkoztam, amikor egy őszi napon betértem a hitközségi kantinba, és feltűnt, hogy a ház belső udvarán egy kartondobozokból épített tákolmány áll, kukoricával befedve, és egy feketébe öltözött szakállas bácsi ott ebédel. Én magam pedig először akkor építettem ilyet, amikor a fiam óvodás lett.

Az izraeli gyerekek életében a szukkoti sátor olyasféle szerepet játszik, mint másutt a karácsonyfa. Például (ha nem készen kapható kínai bóvli kerül rá) feldíszítik saját kezűleg készített apróságokkal. Emlékszem, mi először egy élőlénysorozatot formáztunk meg (oroszlán, zsiráf, tehén, madár, hal, teknős, leveles ág), később pedig következtek a platóni testek.

Reggeli, ebéd, vacsora, vagy csak délben egy kávé – mind kellemesen telik a sátorban. Ha legközelebb épp erre jártok, nézzetek be egy teára vagy egy pohár borra…

Fotók: Galambos Tibi.