Püré. Tejszínhabbal. Szelíden. A barátnőm még konyakba vagy rumba, már nem emlékszem, áztatott meggyet is csempészett a rétegek közé. Édes kis semmiség, könnyen csúszik, gyorsan eltűnik, mint a legtöbb önfeledt pillanat, amit magadhoz láncolnál, de tudod, hogy nem lehet, mert csak a változás örök. És a püré. Amiből a barátnőm sose tudott annyit készíteni, hogy ne fogyjon el, és sosem kellett suvickolni a hatalmas üvegtálat, mert tisztára töröltük az ujjunkkal. A közös karácsonyi bulikon, ahol húsz ember tolongott harminc négyzetméteren. Sok. Jó. Ember. Elfértünk, megfértünk egymás mellett, minden különbségünk ellenére is. Mert ott volt a barátság. No meg a püré.


A fenti 100 szavas mininovella Becz Dorottya 2022 decemberében megjelent Napi száz című kötetéből való | Kantinos nyitóillusztráció: Zsubori Ervin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel