Gulyás Dénes: Káposztás kalandok #1 – Kőbányai katasztrófa

Egyszer, nagyon régen, a múlt század közepe táján Kőbányán, a Kápolna téri kis játszótéren, ahol iskola után, az osztályok és baráti körök között szokásosan meglévő ellentéteket beszéltük meg – ha értik, mire gondolok –, már erősen korgó gyomorral indultam nagyanyám közeli házához.

Amikor meglátott, összecsapta a kezét, s felkiáltott: hát ezt a kék, meg ezt a zöld foltot hol szedted össze? Te jó ég, és a glazúr a térdedről? Csak itt a téren, amikor megbeszéltük az ellentéteket – mondtam. Azzal a lendülettel asztalhoz ültetett, s a frissen készült, még forró, zsíros székelykáposztát, jó nagy húsdarabokkal, elém tette. Aztán két perc múlva a következő tányérral ugyanebből. Jaj, ne habzsold – mondta. Hiába. Estére mintha… a gyomrom… nem is tudom.

Másnap reggel kijött az orvos. Miért sárgult be a gyerek? – kérdezte. Aztán injekciók, gyógyszerek, koplalás és diéta. Attól a naptól kezdve, ha bármilyen káposztás ételre néztem, az illatáról nem is beszélve, sőt, ha csak gondoltam rá, azonnal elfogott valami émelygés és undor.

Folytatása következik | Illusztráció: Pixabay/Kantin.