Gulyás Dénes: Káposztás kalandok #2 – Philadelphiai próbatétel

Bár néhány alkalommal bizonyos esetekben próbáltak meggyőzni sokan, hogy ez az undor biztosan elillant már, és: no csak egy kanállal – mondták, de bizony semmi nem változott. Káposzta és émelygés nélkül telt el jó 30 év.

Philadelphia, Bohémélet. Hosszú próbaidőszak. A színház lelke, művészeti titkára, Jane Gray Nemeth – a neve talán máris mond valamit – premier utáni ünneplésre hívta az egész szereposztást. Nagy meglepetés lesz ez a vacsora neked, Dénes – mondta kedves mosollyal az arcán.

A premierek utáni néhány szabadnap általában jól indul egy ilyen laza estével. Ahogyan Mimi és Colline oldalán, úgy 10–15 méterre a házuk ajtajától kiszálltam a kocsiból, éreztem, hogy itt baj lesz, mert mintha… Egy-két lépést közelítettem, majd belém hasított a bizonyosság. Székelykáposzta.

Herendi készlettel terítve, gyönyörű tálban, fedővel takarva, szépségesen terített asztalnál, Jane – az arcomat fürkészve – felemelte a fedőt, s azt mondta: ez egy igazi magyar étel, amit minden magyar szeret, s ma este biztosan megszereti a nemzetközi szereposztás minden tagja. A fentiekből talán kiderül, hogy Jane férje, Németh Lajos 56-os magyar, aki megtanította Jane mamáját, majd őt magát is a székelykáposzta készítésének titkaira.

Minden színházi rutinomat összeszedtem, hogy a székelykáposzta felett érzett örömömet kinyilvánítsam. Egy-két kanállal próbálkoztam, kanalanként 2-3 deci borral. Elég sokan ültünk az asztalnál, mindenki rajongva szedett még és még, így nem tűnt fel, hogy milyen erőfeszítésembe került két kanállal legyűrni. Rejtve igyekeztem a tányéromat összekenni a káposzta maradékával, hogy legalább úgy tűnjön, sokat ettem.

Utána a palacsinta viszont remek volt.

Folytatása következik | Illusztráció: Pixabay/Kantin.