A Torre, azaz Torony étterem a XIV. században épült portói várfal oldalában helyezkedik el. Az étterem városra néző teraszára a nemrég elállt őszi eső miatt nem ült ki senki. Az üveg asztallapokat esőcseppmozaikok ékesítették.

A lányom disznópofát rendelt, mivel ezzel az étellel még sosem találkozott.  A hús egy spenótos, apró fehér babból és egyéb zöldségekből összegyúrt, kerek talapzaton feküdt. Zaftos, ízletes és omlós volt a fejhús (Bochechas).

Én pedig nem bírtam ellenállni a többféle összetevőkből álló tálnak. Az étlapon a neve: Folhado de salmaco c ricotta e espinafres e puré de bróculos. Magyarra lefordítva spenóttal és sajttal összegyúrt, szezámmagos morzsában kisütött húsgolyó, brokkolipürével, rukkolával, lila és zöld fodros salátával, ez utóbbi balzsamecettel leöntve. Ezek együttese egy selymes, tökéletesen harmonizáló ízkombinációt ad ki.

Csak nagyon lassan, csemcsegve tudtam elfogyasztani, hogy minél tovább érezzem az ízeket.  Az én ételemből külön-külön kiérződött az összetevő alapanyagok íze, mindamellett, hogy tökéletes egységet alkottak. Könnyű, enyhén pezsgő Rose bort ittunk rá.

Halk, lágy muzsika szólt a torony irányából. A lőrésablakban rézkancsóban zöld növények élnek.  A toronyba felkapaszkodva rálátás nyílik a Douró folyóra és Porto városára. Apró bárkák, autók és emberek araszolgatnak szüntelen odalent. A látványtól úgy éreztem magam, mint Gulliver Lilliputban.


Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel