Legalább harmincöt éve annak, hogy csemetéimnek, már nem is tudom, honnan, egy egészen különleges kis szélhárfát hoztam ajándékba, amelyen egyértelműen egy csiga formájú kis test hordozta a három csengettyűt, de nem ám akármilyen, hanem katicásan pöttyös. Egyik leányzóm legott el is keresztelte a kis jövevényt csigakaticának.

A pici aeolhárfa, ha öregecskén is, meg egy kicsit már kopottan, de jól van, ott lóg hálószobaszekrényünk egyik fogantyúján. És tegnap, amikor hidegfrontok és szél-nyúzta napjaim gasztro-vigaszául egy gyönyörű kis birsalmasajt-csigát kaptam ajándékba egykor megajándékozott, rég többszörös szülővé érett gyerekeim egyikétől, sürgős ehetnékemet, bekaphatnékomat megfékeztem egy időre. Pár perc töprengés után, hogy az élmény ne vesszen kárba, s örömet szerezhessek vele másoknak is, gondosan elhelyeztem ezt a műremeket egy stílusosan hétszemélyes (hétpettyes!) katicás étkészlet kistányérjának kellős közepén. Ezt az étkészletet, nagyon személyes ajándékul, rendhagyó irodalomóráimat egy igazán nem mindennapi meglepetéssel viszonozva készítették nekem, sok-sok évvel ezelőtt, a mezőtúri „refi” fazekasműhelyében.

A finom, nem agyoncukrozott, de sajnos nagyon aprócska, csalogatóan aranyszínű és nem égetettcukor-árnyalatú birs-csiga és csak sátoros ünnepeken használt étkészletünk katicás kistányérja – szemmel láthatóan – azonnal egymásra találtak. S nagy valószínűséggel, emberi fül számára ugyan nem hallhatóan, de jóízűen beszélgettek is egy sort. Ameddig hagytam őket! Párbeszédüket tűrtem, amíg tűrhettem, de egy idő után én, az igazi csigát soha nem evő, a jobb közérzet reményében két harapással eltüntettem ezt a nem csak szép és finom, de ugyanakkor gyógyító kis remeket.

Mert a birsalmasajt, a birskompót és a birslekvár, különösen az én tegnap érkezett gyógyfalatkámhoz hasonlóan mértékletes édesítéssel, nagy segítség lehet a mostanihoz hasonló, „bárzsingpróbáló” időjárásban. Ez a „zsiger” szónál sokkal költőibb kifejezés manapság ugyan egyáltalán nem szókészletünk része, egyre kevesebben ismerik és használják, de olykor – már ez is fél gyógyulás – olyan jól esik kimondani! És aggodalomra semmi ok: a nem-csiga formájú, hanem szögletes, kerek, vagy mintázatában esetleg püspökkenyérre emlékeztető, hagyományos formájú birsalmasajt épp olyan jótékony hatású, mint mesébe illő társa!


Fotók: Petrőczi Éva.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel