Vén fejjel, csak néhány éve fedeztem fel magamnak a konyhát, és azzal új ízeken túl új anyagokat, érzékelést, procedúrákat, játékosságot, kreativitást és nem utolsósorban egy számomra eddig ismeretlen rendet. Nem is értem, hogy mi tartott ilyen sokáig: vegyész-biomérnök-feltalálóként mindezek már egészen biztosan régóta velem és bennem voltak, csak valahogy eddig nem álltak össze akarattá és örömforrássá.

Az almás pite viszont egy egészen más történet: Verám talán egyetlen olyan konyhai készítménye, amit a barátok és családtagok osztatlan örömére időről időre ő is örömmel bevállal. Ebben részt venni igazi megtiszteltetés, az alma lereszelése pedig szerény, de nélkülözhetetlen szolgálat, amely ugyanúgy tudja hozni a rend és játékosság élményét. És mióta magam is főzök, különösen jó érzés, ha időnként részese lehetek valami nálam nagyobbnak.


Koncepció, almareszelés, fotók: Kenyeres István.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel