UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
1910-ben, az új Karády-regény történetének idején Gerbeaud-ék a híres – budapesti titulusuk szerint – „Zserbó-kisasszonyok” sorában alkalmaznak egy elszegényedett budai úrilányt, egy adósságai elől Amerikába szökött apa gyermekét, Szépkúti Blankát.
Pulyka, csirke vándormadár, / Fogadóablakon beszáll. / Hemperegve borral, mézzel, / Zöldség közé odafészkel.
Portói kocsmakalandtúránk utolsó fél napján a szálláshoz közeli tradicionális étterembe, a Limianos II-be ültünk be ebédelni.
Egyenesen a frigóból…
Tál tartalmas leves, / Miként magyar tenger! / Kincseket szalaszt el, / Ki most merni nem mer.
A családi legendárium szerint a maceszgombócot annak idején mindig dédanyám készítette…
Szóval, a Zóna, a hely, ahol „vágni lehetett a füstöt”, ahol kellett egy-két perc, hogy megszokd a Régi Világból ismert és már eltűntnek vélt savanykás szagot.
Mondhatnánk azt is, hogy a franciaországi pezsgőtörténetben oly jeles és jelentős özvegyasszonynak, Madame Cliquotnak virtuális kishúga született, Henni Herzberg, egy wiesbadeni kedves, jótékonyan akaratos ifjú hölgy személyében.
Még füle is lett. Mondhatnám, hogy így terveztem, de nem.
Szatmári vasútállomás. Még fél óra az indulásig. Jó, akkor iszom egy kávét.