Zsubori Ervin: Majszoló majális

A majálishoz tartozó elementáris íztársítás a sör és a virsli. Esetleg még a sajtos-tejfölös lángos. Nyilván, ma is toplistás daraboknak számítanak széles körben, s a saját családi ízemlékezet is hangulatos etűdöket őriz ezekben a tematikában is.

Hosszú évek óta azonban nálunk kiszorította e sós-sörkorcsolyás klasszikusokat egy másik ízvilágot képviselő, de nem kevésbé patinás versenyző, a fánk. Persze nem akármilyen fánk, hanem egészen pontosan a szigetszentmiklósi Kossuth Kertbarát Kör fáradhatatlan, kompromisszumokat nem ismerően profi és mosolygósan kedves asszonycsapatának fánkja, amelyet az elmaradhatatlan helyi majálisnak otthont adó park állandó szegletében, a lokális és országos tehetségek számára világot jelentő – deszkák helyett betonnal futtatott – színpadról nézvést balra fent elhelyezett sátrukban sütnek délelőttől napnyugtáig, vagy legalábbis addig, amíg futja lisztből és olajból.

Fánkból biztosan sokféle akad, de finomabb aligha képzelhető el. Háromféle lekváropcióval kínálják (barack, szilva, eper), kérésre porcukorral bőven hintve. A hatalmas serpenyő, a szorgos kezek formázta tésztacsónakokkal a felszínén, szakadatlan termel, de a forgalom akkora, hogy pár percet még várni is kellett a friss adagra. Nekem ezúttal egy kisebb lángosnyi méret jutott – alig fért fel a bicikli alkalmi repróstúdióként berendezett csomagtartójára –, hozzáillő adag szilvalekvárral csordultig locsolva. És hát olyan volt, amilyen mindig szokott: tökéletes.

A hátteret ringlispíl-sikongatások, dodzsemberregés és törökmézillat szolgáltatta hozzá; a fúvószenekar ekkor még csak a kottaállványokat állítgatta a színpadon.

Induljon a május.

Fotó: Zsubori Ervin