Az Ella háborúja című, a második világháború idején játszódó regényemben a mindennapok azzal, hogy Németország készletei kiapadnak, nagyvárosai romokban állnak, és a harcmezőn is folyamatos vereséget szenved, a vidék számára is nélkülözést hoznak.

A főszereplő Ella a háború előtt restaurátorként dolgozott, nem tud főzni, így mindig hálás volt az ételekért, amelyeket egész életében elé tettek. Martha asszony, akit a kórház segítségül küld új vezetője háztartásába, meglepő kreativitással kezeli a nélkülözés időszakát.

Így kerülhet Ella és férje, Lukas asztalára időnként a Bodeni-tó körül oly népszerű spätzle, amelyhez mindössze kevés liszt, tojás, só és víz szükséges. Feltétként sajtot, pirított szalonnát és hagymát kínálnak. Ha a feltétek között a sajt nem is, a szalonna pedig csak ritkán elérhető, a közeli Höri-félsziget bülléje tartalmasabbá tehette a galuskát.

A Höri bülle vörös étkezési hagyma, amelyet a Bodeni-tó félszigetén termesztenek. Érdekessége, hogy míg kívül inkább a vöröshagymára hasonlít (bár laposabb kissé), belül a lila hagyma jegyeit viseli magán. Nyersen nem olyan csípős, mint a vöröshagyma, lágyabb, kellemesebb az íze, de főzéskor előjön egy erőteljesebb csípősség.

A Höri-félsziget évszázadok óta híres hagymatermesztő vidék, a termés egy részét helyben adják el, de a közeli Svájcba is szállítanak a gazdák. A Bodeni-tó mellett az éttermek is előszeretettel használják ezt a helyi hagymát. A Höriben minden évben nagy ünnepséget rendeznek október elején, a betakarítás után.

Az Ella háborújában még erre az ünnepségre is történik utalás:

„Ella a két férfi szópárbaja alatt hol az egyikre, hol a másikra nézett, Lukas kijelentései hallatán időnként a homloka közepéig húzta a szemöldökét. A férje érzékelte a felesége döbbenetét, s inkább a főnixmadár és a sült hús felé fordult. Az atya azonban folytatta:

– Tanúja voltam pár éve egy csúnya eseménynek Radolfzell mellett, az egyik kis településen. Jól ismertem a családot. Dolgos parasztok, zöldséget és epret termesztettek. A lányuk, egy csinos, serény lány szerelembe esett a szomszédos településen élő cipész fiával. Eljegyezték egymást, a lány szerette volna, hogy eljöjjenek hozzám, de a fiú nem állt kötélnek. Sokáig jártak jegyben.

Míg az egyik nap megjelent a Gestapo, és elvitték a fiút. Azzal vádolták, hogy kommunista. Megkínozták, hogy bevallja, de kitartóan tagadta. Majd behívták a lányt is, aki félelmében elmondta, hogy a fiú nem akart egyházi esküvőt.

Engem is kihallgattak, bármennyire próbáltam védeni, sajnos nem mondhattam, hogy járt a jegyesoktatáson. Elítélték, és munkatáborba küldték, de a fiú megszökött Überlingenben, amikor át akarták terelni egy másik vonatra. – Ella és Lukas némán hallgatták az atyát, egyikük sem evett már. – A lány családja a bőséges bülletermést ünnepelte, engem is meghívtak. Megjelent a fiú, majd nyomában a Gestapo. Olyan buta volt az a kölyök. Persze, hogy ott keresték először. A szemünk láttára lőtték le. S mi csak álltunk, és nem tettünk semmit. Azóta sem tudom magamnak megbocsátani. Úgy hiszem, sokunknak kell valami hasonlótól tartani a háború után. Ezért valójában édes mindegy, ki nyer a fronton…”


Bagó Tünde: Ella háborúja | 21. Század Kiadó, Budapest, 2023 | 287 oldal, 5490 forint | Fotó: Bagó Tünde.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel